Volt egy szegény embernek egy kis malackája. Olyan kövér volt, hogy már repedt ki a kövérségtől. Levágták, s feltették a füstölőre a kis malackát. Tavaszra minden elfogyott belőle, csak a kis gömbec maradt meg. Egyszer a házigazda elment kapálni a szőlőbe, otthon maradt a három leánya meg a felesége, hogy vacsorát főzzenek. Azt mondta az asszony a nagyobbik leánynak: - Eredj, lányom, a padlásra, hozd le a kis gömbecet, főzzük meg apádnak. Mikor a leány felment a padlásra, hozzá akart nyúlni a kis gömbechez, hogy levegye, nagyot kiáltott a kis gömbec: - Mit akarsz te? Engem megenni? Inkább megeszlek én téged! Hamm, bekapta a leányt. Az anyja nem tudta elképzelni, hogy miért nem jön a leány a padlásról a gömbeccel. Felküldte a közbelső leányt, hogy hozza le az. Az is úgy járt, azt is bekapta. Küldte a legkisebbik leányt is az anyja, hogy hozza le a gömbecet, az is éppen úgy járt, mint a másik kettő, azt is bekapta a kis gömbec. Közben az asszony mind csodálkozott, hogy hova lettek a lányok, hogy nem jön le egy sem. Felment a padlásra, hogy hozza le ő a gömbecet. Mikor meglátta, hogy milyen nagy, még megörült neki. Mikor le akarta akasztani, rákiáltott a kis gömbec: - Mit akarsz te? Engem levinni? Inkább megeszlek! - S azt is hamm, bekapta. A szegény embernek nem volt aki vacsorát főzzön. Közben hazajött a mezőről, nem volt senki sehol a házban, vacsora se volt a tűznél, még tűz se volt. A gazda kezdett kiabálni, a szomszédba átszaladt, mindenfelé kereste a feleségét s a leányait. Gondolta: “Hát én bizony megéheztem, inkább vacsora után nézek.” Tudta, hogy egyéb vacsora nem lesz, hát gondolta, hogy a kis gömbecet lehozza s megeszi. Felment a padlásra, le akarta hozni a kis gömbecet, de amint hozzányúlt, rákiáltott a kis gömbec, mint a többiekre: - Engem akarsz te megenni? Inkább megeszlek én téged! - S hamm, bekapta a gazdát is. De most már olyan nagy lett, hogy nem bírta tartani a madzagja, leszakadt s lehengeredett, le a padlásról, le a tornácra. Dombon volt a ház, lehengeredett az utcára, s hengeredett végig az utcán. Jöttek haza este a mezőről a kapások, s a kis gömbec mind bekapdosta őket. A faluvégen találkozott a disznócsordával, s azt is mind bekapdosta a kis gömbec. Leghátul jött a kanászgyerek, a bicska ki volt nyitva a kezében, s ette a szalonnát. A kis gömbec azt is bekapta, de hogy a bicska ki volt nyitva, a kis gömbecet kihasította, s így szépen mind kisorakoztak belőle. Ha a kis gömbec ki nem hasadt volna, az én mesém is tovább tartott volna.   szerk. Kovács Ágnes Icinke-picinke - Móra Ferenc Könyvkiadó Budapest - 1972