Hol vót, hol nem vót, talán igaz is vót. Hát vót egy szegény ember, gyűjtögette össze a pénzit, hogy vehetne magának egy bornyúcskát. Hát tehen köllött vóna neki, de hát annyi pénze nem vót. No, ténleg összerakosgatott egy kis pénzecskét, elindultak a vásárra Gyarmatra. Hát mikor béér Gyarmatra - ugye régen gyalog mentek -, ahogy beér, látja otten a szerencsejátékot, hogy: itt a piros, ott a piros. Nézegeti: hű, de jó vóna, ha nyerne, akkor vehetne tehenet. Ha olybá kis tehen vóna is, hogy aztat majd nevelgetné. No, azt a csepp összespórolt pénzecskéjét addig rakta, addig rakta, hogy a végén mind elvesztette. Jaj, nagyon megijedt: jaj, mit szól most nekem az asszony? Õ is nagyon sajnálta a pénzt. de aszondta, hogy ő haza nem mehet, mer az asszony őtet megeszi. Az nagyon verekedős asszony vót. Elindult be a városba, megy, oszt beugrik az Ipolyba! -Ahogy megy lecsüngetött fejjel, egyszer fölemeli a fejit, hát olvassa, hogy: Jó Szív Patika. Hú, asszongya, ez nem is bolondság! Bemegyek, aszongya, veszek hogy az asszonynak jobb szíve legyen. Bemegy, aszongya: - Adjon Isten jó napot, kezitcsókolom, kisasszonka! - Mi köll, bácsika? - Hát én rossz asszony ellen kérek orvosságot! Néz rá, néz rá a patikus: - Mit kér, bácsika? - Rossz asszony ellen orvosságot. Odalép a patikus: lesújt az embernek innen is egy nagy pofont, onnan is egy nagy pofont. - No, bácsika, vigye haza; ha az asszony betegedik, akkor használja! Ni, az ember hazafelé indult. Mikor hazaért, kérdezi az asszony: - No, ember, hol a bornyú'? - Jaj, asszony!... - elmondja, hogy hogy járt. - De ne veszekedjél rám, mer én nekem olyan bánatom van, hogy mán alig gyüttem haza Gyarmatrúl. Az Ipolyba akartam ugrani! Jaj, az asszonyt elöntötte a méreg, veszekedett az, mint a veszedelem! Annyira, hogy má az ember hallgatta, mert tudta, hogy bűnös, de mán nem állhatta. Egyszer az eszibe gyün neki, hogy ténleg: hát én vettem orvosságot a patikába. Na, megsuhintotta az asszont, ahogy őt vágták pofon. Úgyhogy az asszon földfordult. Az asszon gondolta: ..No. jó lesz befogni a számat, mer még ez a hülye még képes eltörni a kezemet! Az íz egye meg ennek az embernek a kezit, még úgy járok, hogy még eltöri a kezemet!' Hát gondolt egyet, nem szólt egy szót se az asszony. Na az ember örült, nevelték a csirkéket. Mikor megnyőttek a csirkék. gondolt egyet: hű. egész jól bevált ez az orvosság, a patikusnak meg kéne jutalmazni, nem is fizettem érte semmit, meg kéne jutalmazni a patikust. Vitte a pár csirkét a patikusnak. - Adjon Isten jó napot, patikus úr! -Adjon Isten, mi járatba, bácsika? - Hát elgyüttem megköszönni a rossz asszony elleni orvosságot. De - aszongya - még egyik megmaradt, az egyiket használtam, az egyik még megmaradt. Hej, lehúzott a patikusnak egy nagy marha pofont! Aminőt csak bírt! - No, itt van-e, patikus Úr, ha majd valaki kér, majd használja! Otthagyta a pár csirkét is a patikusnak. Nézett egy nagyot a patikus, mer erre nem számított, hogy visszakerül a pofon, ahunnan elindult. Hát ennyi vót, mese vót, vagy talán igaz is vót.     Magyar Zoltán A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó Budapest - 2004