Volt egyszer egy szegény ember, annak meg egy fiacskája. Nagyon szegények voltak. Az ember két kezével kereste a mindennapi kenyerét. Egyszer, mikor a gyerek már megnőtt s megokosodott, azt mondta: - Édesapám, jó volna valahova elmennem, szolgálatot keresni. - Ó, fiam - mondja az -, még fiatal vagy. - Nem baj, édesapám, annyit dolgozom, amennyit bírok. - Elmehetsz, fiam, ha akarsz - mondja az apja. - De sajnállak, mert még fiatal vagy.   Az édesanyja mindjárt sütött neki hamubasült pogácsát, beletette egy kis tarisznyába, és odaadta neki útravalónak.   Elbúcsúzott anyjától, apjától a gyerek, megköszönte a nevelést. Elindult. Addig ment, míg meg nem éhezett.   Elért mentében egy kúthoz. Gondolta, jó lesz neki ott leülni és enni. Elővette a tarisznyáját, és belőle a pogácsát. Kettétörte. Hozzáfogott, a felét megette, de bizony meg bírta volna enni az egészet is. De gondolta; akkor holnapra nem marad. Ahogy megette, felkelt, és odament a kúthoz, vizet inni. Közben azt mondja csak úgy tréfából, mert éhes volt:   - Ej haj! - Alighogy kimondta, hát mindjárt kijött a kútból egy háromaraszos ember. Hétrőfös szakálla volt.   - Hívtál, fiam, itt vagyok.   - Aj, édesapám, én nem hívtam, nem is tudtam, hogy itt van.   - Dehogynem hívtál - mondja az. - Mondtad a nevem, hogy Ej Haj, hát itt vagyok.   - Ej haj, azt én csak azért mondtam, hogy éhes vagyok...   - Hova indultál? - kérdi Ej Haj.   - Elindultam szolgálatot keresni.   - Hozzám is eljöhetsz, fiam, én is megfogadlak. De megmondom előre, én neked bért nem fizetek. Csak az lesz a tied, amit találsz.   - Nem bánom - mondja erre a gyerek.   Avval elindultak az erdőbe. Mikor már jól bent jártak az erdőben, rátaláltak egy házra.   - Itt lakom. Gyere be, fiam.   Mindjárt kijött egy szépséges szép lány onnan.   Azt mondja az öreg:   - Na, lányom, hoztam neked egy fiút. A kezedre adom. A többit már tudod.   Ezzel az öreg elment.   Megfogja a gyermeknek a kezét a lány. Meg sem kérdezte tőle, éhes-e, fáradt-e, megfogta a gyermeket, beletett