A kereszt
Részletek
Könyv címe
Magyar mese- és mondavilág 2. kötet
Réges-régen, sok száz esztendővel ennek előtte, volt a Mátra hegy tetején egy kereszt, híre-
pora sincs ma. Élt ezen a vidéken egy gazdag, hatalmas földesúr, aki mindig erre járt
vadászni. Egyszer vadászat közben éppen a kereszt mellé vetődött, s a kalapját sem billentette
meg. Leült a kereszt alá, s mondta az embereinek, hogy üljenek le azok is. Itt mindjárt
elészednek ételt-italt, esznek-isznak, vígan vannak. Egyszer csak elfogy a bor, egy csepp nem
sok, annyi sem volt. Na, víz az volt elég, de az nem kellett a vadászoknak. A feszületnek
fordul a földesúr, s azt mondja:
- No, te Isten fia, ha igaz, hogy a kánai menyegzőn a vizet borrá változtattad, változtasd borrá
ezt a vizet is! Megrémültek a vadászok erre az istentelen beszédre, s mondották a földesúrnak:
- Uram, ne gúnyold az Isten fiát! De hiába beszéltek, hiába intették, a földesúr felkapott egy
serleget, amelyik tele volt csordulásig vízzel, s ráloccsantotta a keresztre.
- Ezt változtasd át borrá, látod-e, ezt! Abban a szempillantásban ért oda három vándor. Mind a
háromnak korsó volt a kezében, s egy-egy darab kenyér. A korsóban bor volt. Mondta a
legöregebb vándor:
- Térj Istenedhez, te gőgös ember! Szörnyű haragra lobbant a földesúr, rárohant az öreg
vándorra, kiragadta kezéből a kenyeret, s ím, halljatok csodát, a kenyér egyszeriben kővé
változott. Akkor kivette a vándor kezéből a korsót, a szájához emelte, s ím a bor abban a
szempillantásban forró-meleg vérré változott. A földesúr a rémülettől földre rogyott, és
szörnyet halt. Ekkor a három vándor kiásta a keresztet a földből, s angyaloknak képében,
ragyogó fényesség közt a kereszttel felszállottak az égbe.