Egyszer, mikor Jézus Szent Péterrel a Földön utazott, azt mondja Péter: - Hej be szeretnék Isten lenni, majd másként kormányoznám én ezt a világot! Mondotta Jézus szelíden: - Bolondot beszélsz, Péter, bízd csak az Istenre a világot, egyedül ő tudja azt elkormányozni. - De így, de úgy - mondja Péter -, majd megmutatnám én, csak egy napig lehetnék Isten. - Hát jól van - mondotta Jézus -, teljék kedved, légy egy napig Isten. Még jóformán ki sem mondotta ezt Jézus, aranyos karosszék szállott le az égből. - Ülj bele, Péter, s kormányozd a világot! Beleül Péter az aranyos székbe, s hát abban a pillanatban jön egy szegény asszony, hajtja a borjas tehenét a legelőre. A tehén a borjúval elkezdett legelészni, a szegény asszony pedig megfordult, s ment hazafelé. Rászól Péter az asszonyra: - Hé, asszony, hát te nem maradsz itt? Ki őrzi a tehenedet? - Majd őrzi a jó Isten - felelte az asszony -, van otthon elég gyermekem, akit őrizzek. Azzal az asszony elmegy, a tehén a borjával ott marad a legelőn. Mondja Jézus: - Péter, te vagy az Isten, tenéked kell őrizned a tehenet s a borját - s ahogy Jézus ezt mondta, egy karikás ostor csavarodott Szent Péter nyaka körül. Rekkenő meleg volt, csípték a legyek a borjat, egyszerre csak, uccu neki, fölcsapja a farkát, szalad árkon-bokron keresztül, s utána a tehén, de Szent Péter is kiugrik az aranyos székből, szalad a tehén után, nagyot rittyent a karikás ostorával, s kiabál: - Hó, hahó, megállj, hó! De bizony sem a tehén, sem a borjú meg nem állott. Csurgott a verejték Szent Péterről, s jó este lett, mire visszaterelte a tehenet a borjával. - Látod, látod, Péter - mondotta Jézus -, az egész világot akartad kormányozni, s még egy tehenet sem tudtál megőrizni... Telt-múlt az idő. Szent Péter, úgy látszik, elfelejtette ezt az esetet, s megint mondja Jézus Krisztusnak: - Haj, de szeretnék Isten lenni! - Ugyan, miért, Péter? - S te még kérded azt, Uram! Segítenék az özvegyeken, az árvákon, a jókat megjutalmaznám, a gonoszokat megbüntetném. Hiszen ha Isten lennék, megmutatnám, hogy nem lenne több rossz ember a világon. Jézus nem szólt semmit, hadd beszéljen Péter. Amint továbbmennek, Jézus egy fának az ágán méhrajt pillant meg. - Eredj, Péter - mondja Jézus -, koppintsd meg azt az ágat, üsd a rajt a kalapodba, hátha hasznát vesszük. Odamegy Péter a fához, megkoppintja az ágat, de a rajnak csak egy része esett a kalapjába, a más része a kezefejére hullott. A méhek egy ideig szépen megmaradtak a Péter keze fején, de egyszerre csak egyik megszúrja a fullánkjával, Péter nagy mérgesen ledobja a kalapját, s a többi méhet is lerázza a keze fejéről. Kérdi Jézus: - Mi lelt, Péter? - Jaj, egy gonosz méh megszúrta a kezemet, úgy fáj! - mondotta Péter. - Hát azért nem kellett volna ledobni az egészet, büntesd meg azt, amelyik megszúrt. - Hiszen ha én tudnám, melyik szúrt meg - mondta Péter nagy haraggal. - Látod, Péter, látod - mondotta Jézus -, mégsem lenne jó, ha te Isten volnál: az emberekkel éppen úgy cselekednél, mint ezekkel a méhekkel. Ha egy megbántana, bosszút állanál a többin is. Csak bízd Istenre a világot, Péter. Mondotta Péter szelíden, meghunyászkodva: - Igazad van, Uram, többet nem kívánom, hogy Isten legyek.