Mátyás király idejében éldegélt egy szegény ember. Volt két sovány tehénkéje, azokkal dolgozta a földecskéjét. Egyszer a szegényember földjén termett egy hatalmas disznótök. Gyönyörűszép sárga héja volt. Súlyra megvolt egymázsás. Hát, hogy ennyire különösen nagy tök termett a szegény ember földjén, elhatározta, elviszi ajándékba Mátyás királynak.   Mátyás király örült az ajándéknak. Az ajándékozót mindjárt meg is jutalmazta egy marék pénzzel. A szegény ember vett két szép ökröt rajta, s boldogan hazavitte. Meglátta a gazdag szomszédja, hogy a szegényember két szép ökörrel szánt, s a teheneit otthon pihenteti, mindjárt megkérdezte:   - Mondja szomszéd? Miből vette kend ezt a két szép ökröt? - Hát, nem a Csák Mátétól loptam az árát! - felelte a szegény ember, s elbeszélte, miként ajándékozta meg Mátyás királyt a tökkel. Tőle kapta az ökrök árát.   Gondolta magában a gazdag ember: - Hej, ha ez a szegény szomszéd azért az egy tökért ekkora ajándékot kapott, mekkora ajándékot kapok én, ha elviszem neki a két, szép címeres ökrömet?! Egyszer csak beállított a királyhoz, hogy ő ajándékot hozott, elhozta a legszebb ökreit.   Mátyás király átlátott a szitán, de nem mutatta. Megmustrálta az ökröket, s azt mondta:   - Igen szép állatok. Ilyen szépet még nem is láttam. - Akkor a király megmutatta a gazdagnak az óriás tököt, s azt kérdezte: - Hát ilyent kend látott-e? Ekkora, csuda disznótököt?   - Nem, soha nem láttam - felelte a gazdag ember.   - No, ha nem látott, akkor legyen a kendé! - mondta Mátyás király, s elbocsájtotta a leforrázott kapzsit.