Egyszer Mátyás király egy vadászaton összeszólalkozott a feleségével. Az asszony úgy megharagította a királyt, hogy az mérgében egész nap nem szólt hozzá. Amikor vége lett a vadászatnak, letelepedtek egy szép erdei tisztáson. A szolgák tüzet raktak, finom pecsenyéket, s borokat szolgáltak fel az uraknak.   Mátyás királynak jókedve kerekedett. Látta ezt a felesége, odament hozzá, hogy kiengesztelje. A királyné a cseh király leánya volt, törte a magyar szót, így szólt az urához:   - Mátyáskám! Soj már! - és megsimogatta a királyt.   - No, jól van. Béküljünk meg! - enyhült meg Mátyás. Megbékültek szépen. A király örömében meghagyta, hogy azontúl azt a helyet nevezzék Solymárnak.   Így is lett. Később épült oda egy falu, s annak a neve máig is Solymár.