Valamikor réges-régen a tigris és a macska együtt éltek. A macska a tigris házát tartotta rendben, főzött, mosott, takarított, tűzifát gyűjtött. Egy hideg téli napon a tigris elküldte a macskát, hogy vágjon fát az erdőben A macska útnak indult, de nagyon fújt, a jeges szél, ezért bekéredzkedett az egyik falubeli házba melegedni. A házban jóságos öregapó lakott. Sült hallal, tejjel vendégelte meg a macskát, és sokáig elbeszélgetett vele. A macska így szólt: - Szívesen itt maradnék, ha mindig ilyen finom falatokat ehetnék. Cserébe fát vágok, sütök-főzök, mosok, takarítok, és egeret fogok a házadban. - Legyen úgy - egyezett bele az öregapó. A macska ott maradt az öregapó házában, szorgalmasan dolgozott, és alaposan meghízott a finom eledeltől. A tigrisnek felé se nézett, akinek vacogott a foga a hideg, fűtetlen otthonában. Amikor később véletlenül összetalálkozott a macskával mérgelődött, látva, hogy az milyen kövér. Meg is mondta neki, hogy bosszúból felfalja, mert hűtlen szolga volt. - Rendben van, egyél meg! - mondotta a macska ravaszul a tigrisnek. - De várj egy keveset, amíg megemésztem a finom reggelimet, úgy sokkal jobb ízű lesz a húsom. A tigris beleegyezett. Leült és várt, őrizte a macskát, s az őrködés közben elszunyókált. Több se kellett a macskának. Ugrott egyet, és eliramodott. A tigris utána. A macska eltűnt egy lyukban. A tigris véletlenül egy másik lyukba nyúlt, amelyikben a sündisznó tanyázott, tele is fúródott a mancsa tüskékkel. Nap, mint nap így vezette orránál fogva a macska a tigrist. Egyszer a macska bemenekült előle a sűrűbe, de a tigrisnek sikerült elkapnia a farkát. - Mit tettél, te ostoba! A mérges kobra farkát tartod a kezedben! Mindjárt beléd mar! - kiáltott rá a macska. Megijedt a tigris, és elengedte a farkat. - Haha, ostoba, hiszen az én farkam volt! - nevette ki gúnyosan a macska, míg a tigris kis híján tüzet okádott mérgében. Azóta haragszik a tigris a macskára.