Volt a pópának egy bérese, Iván. A pópák, ahogy ez már lenni szokott, nem tartották túl jól a szolgáikat. Mindig száraz kenyérrel etették őket. Egyik este egy gazdag ember keresztelni hozta a gyerekét. Iván kileste, hová teszi a szolgálólány a kenyeret, amit a gazdag ember hozott, fogta a veknit, és bevitte a kamrájába, miközben azt gondolta: „Bolond is lennék, ha csak üres kenyeret ennék! Gyerünk a pincébe tejfölért!" A szolgáló a házban téblábolt, Iván pedig a kenyérrel a pincébe osont. Leült a tejföl mellé, és kezdte merigetni. De a sötétben a tejföl lecsöpögött a padlóra. Reggel a gazdasszony kinyitja a pincét, s látja ám, hogy valaki megette a tejfölt. Szalad panaszkodni a pópához: - Meglop bennünket ez az Iván! A pópa hívatja Ivánt, s kérdi tőle: - Mi az Iván, lopni kezdesz? Iván így válaszol: - Sose loptam, atyuskám, miért kezdenék el most lopni? A pópa erre azt kérdi: - Hát akkor ki járt ott, talán bizony a szentek? - Ki tudja - feleli Iván -, lehet, hogy a szentek! Másnap Iván ugyanígy tett. Csak előbb fogta a templomkulcsot meg a tejfölösköcsögöt, és elindult a templomba. Odaér a templomhoz, kinyitja az ajtót, és bekeni a szentek száját tejföllel. Mindegyikét végigkente egyszer, de a boldog életű Miklósnak, mivel valamennyi szent között ő volt a legidősebb, még a szakállát is összemázolta. Utána bezárta a templomot, és hazament. Reggel a gazdasszony lement a pincébe, hát látja ám, hogy még a tejfölösköcsög is eltűnt. Szalad a pópához. - Mát megint lopott ez az Iván, és még a köcsögöt is elvitte! Hívatja Ivánt a pópa. - Iván, mit műveltél? - Semmit - így Iván. - Hogyhogy semmit, talán bizony a szentek jártak ott? Iván rávágja: - Biztosan a szentek! A pópának már éppen indulnia kellett a reggeli misére. A templomszolga, mint mindig, csöngetni kezdett. Bemegy a pópa a templomba, hát látja ám, hogy minden szentnek csupa tejföl a képe! Bezárta a pópa a templomot, és azt mondta a templomszolgának: - Ne csengess! Nincs itt semmi keresnivalónk! Hazaszaladt, s így szólt a gazdasszonyhoz; - Szörnyű dolog történt: a szentek ették meg a tejfölt! A pópa, a gazdasszony és Iván elindultak a templomba. A gazdasszony egyszer csak azt mondja: - Megállj, Iván! Hozd az ostort! Iván hozta is az ostort; odamennek a templomba, kinyitja a pópa az ajtót. Bemennek. A gazdasszony azt mondja Ivánnak: - Mindegyik szentnek sózz oda egyet, szent Miklósnak pedig kettőt. Ő biztatta fel a többieket! Iván minden szentre rávert egyszer, boldog életű Miklósnak viszont hármat is adott. Aztán hazamentek. Következő éjszaka Iván fogta a kulcsot, óvatosan kinyitotta a templom ajtaját, leszedte valamennyi szentet a falról, és elrejtette őket a padláson. Felébredt reggel a pópa (éppen valamilyen ünnep volt), megy a templomba - hát látja ám: egyetlen szent sincs a helyén. Megijedt nagyon. ,,Hát ez meg mi? Megszöktek a szentek a templomból!" Szalad haza és kiabál: - Iván, nem láttad? - Mit? - kérdi Iván. - Elmentek a szentek a templomból. - De láttam - mondja Iván. - Bejöttek az udvarra, magát akarták látni, de maga aludt, ezért nem keltették fel, megsértődtek és elmentek. A pópa kiszaladt az utcára, ahol egy asszony éppen vízért ment. - Hallod-e, te asszony, nem láttad őket? - De láttam! Arra mentek, fel a dombra - feleli az asszony. A dombra a parasztok mentek, hogy osztozkodjanak a földeken. Az asszony ugyanis nem tudta, ki felől érdeklődik a pópa. Visszaszalad a pópa az udvarra, és kiáltozik: - Iván, nyergelj gyorsan, érd utol a szenteket; bármit is kérnek, megkapják, csak jöjjenek vissza! Felült Iván a lóra, és elindult a domb felé. Fel is ért a dombra, Látja ám, hogy ott gyülekeznek a parasztok, hogy kisorsolják a földeket. Elüldögélt velük Iván, elszívtak egy pipát, aztán visszament. - Mi van? - kérdi a pópa. - Hát, atyuskám, megsértődtek. Így mondták: "Nem térünk vissza addig, amíg a pópa nem fizet mindegyikünknek három-három rubelt, boldog életű Miklósnak hatot, s nem ad ráadásul egy üveg pálinkát és egy lábos tejfölös derelyét. " Azt mondták még, hogy így is csak éjjel jönnek vissza, hogy senki ne lássa őket, mert szégyellik a dolgot! A pópa azt felelte: - Rendben van! Vágtass vissza, és mondd meg nekik, hogy minden úgy lesz, ahogy kérik, csak jöjjenek vissza! Felment Iván a dombra, elbeszélgetett a parasztokkal, visszament, és így szólt: - Azt mondták: visszatérünk, de csak éjjel. Készítse oda a pálinkát és az ételt az udvar közepére. A pópa mindent odatett. Előguberálta a pénzt is, és várt. A gazdasszony kivitte a lábas derelyét. A pópa így szólt: - Iván, elmegyek aludni, te pedig ébressz fel, ha jönnek. A pópa elaludt. Iván meg a templomszolga megették a tejfölös derelyét, lehozták a szenteket a padlásról, megmosták őket, és újból visszaakasztották a templomba, aztán nyugovóra tértek. Felriad a pópa, és felugrott. - Vajon miért nem ébreszt fel engem ez az Iván? Látja ám, hogy Iván alszik, a derelyét pedig megette valaki, Keltegetni kezdi hát Ivánt: - Iván, Iván, kelj fel! Amikor Iván felébredt, kérdi tőle a pópa: - Hol vannak a szentek? - Itt voltak, megettek-megittak mindent, engem is megvendégeltek, aztán bementek a templomba, - És miért nem ébresztettél fel? - Fel akartam én ébreszteni, de boldog életű Miklós azt mondta: ,,Ne keltsd fel az atyuskát, nagyon mélyen alszik, és még a végén megharagszik!”