• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

Verekedős Iván

Részletek

Látogatás
16686
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Szerkesztette
Bojtár Endre
Könyv címe
Az aranycipellő
Kiadó
Móra Könyvkiadó - Kárpáti Kiadó
Kiadás helye
Budapest - Uzsgorod
Kiadás éve
1976
Forrás helye
Ukrán
Egyszer réges-régen, amikor még a Föld is visszafelé forgott, egy óriási sárkány megtámadott egy falut, elpusztította az összes embert, csak egyetlenegy öreg bácsikát hagyott életben. - No, holnap veled is végzek, reggelire éppen elég leszel nekem - mondta a sárkány az öregembernek. Estére egy szegény legény vetődött be a faluba, betért az öregemberhez, és megkérte: adjon neki éjjeli szállást. - Tán meguntad az életedet? - kérdi az öreg. - Már miért untam volna meg? - válaszolja a legény. Az öregember elmondta neki, hogy egy sárkány felfalta a falu népét, csak őt hagyta meg holnap reggelire. - Ne féljen semmit, öregapám, nem hagyom én, hogy a sárkány kendet is megegye! Megérkezik reggel a sárkány, látja, hogy ott van a fiú is. - Ez már igen! - mondja elégedetten a sárkány. - Egyet hagytam, és kettőt találok. - Vigyázz, meg ne fulladj, ha belém harapsz! - szólt a fiú. A sárkány végigmérte tányérszemével a szegény legényt. - Miért, talán te erősebb vagy, mint én? - Majd meglátjuk. - Na, hadd lám, milyen erős vagy! Ide nézz… Ezzel a sárkány fogott egy követ, és úgy összemorzsolta tenyerében, hogy finom homok lett belőle. - Hát még ez is valami? - mondja a fiú. - Úgy nyomd össze, hogy víz folyjon belőle. Azzal fogta magát, hozott a konyhából egy túrós zacskót, markába vette, megnyomta, és máris folyt belőle a savó. - Így nyomd össze - mondta a fiú. - No, menjünk - mondta ekkor a sárkány. - Társamnak fogadlak. EI is indultak. - Hogy hívnak? - kérdi a sárkány. - Verekedős Ivánnak - válaszolja a legény. A sárkány már félni kezdett tőle: ,,Még engem is megver" – gondolja magában. Elérkezett az ebédidő, ekkor így szól a sárkány: - Eredj csak, öcsém, hozzál egy ökröt a csordából, ideje, hogy megebédeljünk. Elment a fiú, de nem bírt volna az még egy ökörlábat sem elhozni. Végigjárta a sárkány ökörcsordáját, és egy csomóba kötötte az összes ökör farkát. Várt, várt rá a sárkány, aztán elvesztette türelmét, és elindult a fiú után. - Hát te mit csinálsz, öcsém? - Gondoltam, miért hordjam neked egyenként ezeket az ökröket, inkább összekötöm őket, és elviszem egyszerre. - Ejnye, már mit ki nem találsz - mondta a sárkány, dühösen, azzal fogott egy ökröt, s lenyúzta a bőrét. Az ökörbőrt odanyújtotta a fiúnak. - Eredj csak, merítsd teli vízzel ezt a bőrt. Elindult a fiú, majd megszakadt, alig bírta elhúzni a bőrt a kútig, ott aztán leengedte, de kiemelni már nem volt ereje. Fogta magát, faragott egy kis faásót, és nekilátott körülásni a kutat. Jön a sárkány nagy dühösen. - Hát te mit csinálsz? - Ki akarom ásni ezt az egész kutat, hogy elvigyem neked, legalább nem lesz vízre gondunk. ,,Az ördög vigyen el!" - mondja magában a sárkány. Igen megijedt a fiú erejétől. Telimerítette az ökörbőrt, és hazavitte egyedül. - Eredj, öcsém - mondja Ivánnak -, tépjél ki az erdőben egy tölgyet, és hozd haza, hogy megfőzzük az ebédet. - Mit fogok én eggyel bajlódni! Mondanád, hogy hozzak vagy húszat, az még hagyján. - Aztán úgy tett, mint aki haragszik, nem szólt egy szót sem, és nem kelt fel a helyéről. A sárkány megfőzte az ebédet, leült enni, de a fiú továbbra is csak duzzogott, nem nyúlt az ételhez. Félt, hogyha a sárkány meglátja, milyen keveset eszik, megtudja, hogy nincs is olyan félelmetes ereje. Mikor már csak egy kevés maradt az ökörből, leült, és egykettőre bekapta a maradékot. - Hát ez igen kevés volt - mondja, miután jóllakott. - Ha kevés - szólt a sárkány -, akkor menjünk el most anyámhoz, főz ő nekünk finom barátfülét. - Nem bánom, menjünk - mondja a fiú, de magában ezt gondolja: „Na, most már végképp elvesztem." Nekiláttak az evésnek - vagy húsz hordó barátfülét rakott elébük a sárkány anyja. A sárkány csak tömte magába, a fiú pedig a kebelébe meg a nadrágjába dugdosta a sok barátfülét. Telitömte a ruháját egész pattanásig. Mikor aztán jóllaktak, így szólt a sárkány: - Menjünk egy kicsit hemperegni a kövekre. - Nem bánom, menjünk - mondja Iván. Hemperegni kezd a sárkány, csak úgy szikráznak belé a nagy vörös kövek. - Még ez is valami? - mondja a fiú. - Úgy hemperegjél, hogy víz folyjon a kövekből. Ezzel lefeküdt a kövekre, jól odanyomta magát, és a ruhájába dugott sok barátfüléből csurogni kezdett a lekvár. - Ezt tedd meg, akkor elhiszem, hogy erős vagy! A sárkány végképp megijedt Verekedős Ivántól, de még egy próbát akart tenni: - Próbáljuk ki, melyikünk füttyent nagyobbat! - Próbáljuk, nem bánom. Füttyentett a sárkány akkorát, hogy a fák is meghajlottak belé. ,,No - gondolja Verekedős Iván -, most aztán mit tegyek?" Éppen egy vasdarab hevert előtte a földön. Észrevette Iván a vasdarabot, és így szólt a sárkányhoz: - Hunyd be jól a szemed, mert ha én füttyentek egyet, kiugrik a helyéből. Behunyta a sárkány a szemét, Iván pedig jót húzott a sárkány homlokára a vasdarabbal, egész beleremegett a nagy szörnyeteg. - Igazad volt, öcsém - mondja a sárkány -, valóban majd kiugrott a szemem! De most, már nem mert tovább Ivánnal együtt maradni, épített a fiúnak egy házat a domboldalon, hadd éljen ott magának, és megtanácskozta anyjával, hogyan szabadulhatnának meg ettől az erős fiútól. - Égessük el - mondta a sárkány anyja. De a fiú kihallgatta beszélgetésüket, és éjszakára megbújt az erdőben. Amikor mát leégett a ház, előjött, megállt az üszkök előtt, és kezdte lerázni magáról a pernyét, mintha csak most bújt volna elő a leégett ház alól. Látta ezt a sárkány. - Hát te még élsz? - kérdi csodálkozva. - Élek, már hogyne élnék, csak az éjszaka úgy éreztem, mintha megcsípett volna egy bolha. „No – gondolja a sárkány -, jobb lesz ettől inkább elmenekülni!" Ezzel, uzsgyi, az anyjával együtt elrepült abból az országból, és többé vissza se tért.
Értékelés
★★★★
38 szavazat