• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

A bika

Részletek

Látogatás
15084
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Szerkesztette
Boldizsár Ildikó
Könyv címe
Az egynapos király
Kiadó
Palatinus
Kiadás éve
2001
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy embernek három fia. A három közül az egyik egy kicsit bolondos legény volt. Egyszer aztán az öreg nagyon megbetegedett, érezte, hogy nemsokára meghal. Odamennek hozzá a gyerekei.  A legidősebb azt kérdezi:  - Édesapám, mit hagy kend nekem?  Azt mondja erre az öreg:  - A bikát fiam, a bikát!  Kérdezi a másik fia is:  - Hát nekem édesapám mit hagy? - A bikát fiam, a bikát - feleli ennek is.  Odamegy a harmadik is, a bolondos. Kérdezi: - Hát nekem édesapám mit hagy kend?  Annak is csak azt mondja az öreg:  - A bikát, fiam, a bikát. Nem is volt az öregnek más vagyona, csak egy szép bikája. Ezt hagyta mind a három fiának, aztán csendesen elaludt: meghalt. A temetés után azt mondják a gyerekek:  - Hogyan osztozzunk el hárman a bikán? Mert levágni kár volna! Mit csináljunk?  Azt mondja a legidősebb:  - Idehallgassatok, mind a hárman csináljunk itt az udvarban egy-egy istállót, s akinek az istállójába megy a bika, azé lesz.  Beleegyeznek a testvérei. A két idősebb épített is szép istállókat az udvarba, az egyik még kaput is faragott hozzá fából. A bolondos Jankónak hívták - meg elment az erdőbe, hozott egy csomó zöld ágat, aztán karókat vert le az udvarba, és a karókat a sok zölddel körülkanyarította. Más istállót nem tudott csinálni. Mikor már kész volt mind a három fiú istállója, kieresztették a bikát, és várták, hogy kinek az istállójába megy be. A bika nem ment egyik szép istállóba sem, hanem meglátta a zöldből épített istállót, s abba egyenesen befutott. Aztán már ette is a falát, a leveleket.  Így hát bolondos Jankóé lett a bika.  Jól van, a másik kettő nem zúgolódott, mert ők találták ki azt, hogy így osztozkodjanak. És most mit csináljon Jankó? Azt gondolta magában: ő nem tartja meg ezt a bikát, hanem elviszi eladni. Amint megy az úton a vásárba, vezeti a bikát, elmegy egy odvas fűzfa mellett, amely nagyon korhadt volt már. Hallja ám, hogy nagyon nyikorog a fa: - Nyik-nyák, nyik-nyák.  Erre aztán megáll.  - Mi az, te vén fűzfa, meg akarod venni ezt a bikát? A fűzfa csak tovább nyikorgott. Azt mondja Jankó:  - Hát jól van, idekötöm hozzád, meglátom, hogyan fizetsz.  Oda is kötötte a bikát a fűzfához, a fűzfa meg tovább nyikorgott.  Azt mondja Jankó: - Na, jól van, én most elmegyek haza, de holnap eljövök újra. Ha nem lesz itt a pénz, elviszem a bikát, de aztán téged is kiváglak.  Úgy is lett. Másnap megy ám vissza, vitte a fejszét is. Már messziről látta, hogy nincs a fűzfa mellett a bika. Elért oda, hát csak a véres földet látta emitt-amott, meg a bika körmeit, szarva hegyeit és a csontjaiból itt-ott pár darabot. Erről aztán tudta, hogy a bikát megették a farkasok. Azt mondta Jankó:  - No, te vén fűzfa, nem védted meg a bikát, most sem a tied nem lett, sem az enyém.  Neki is állt kivágni a fát. Nem is kellett neki sokáig vágnia, mert korhadt volt még a gyökere is. Amint kidőlt a fa, hát egy nagy bogrács volt az aljában, a bogrács meg telis-tele arany pénzzel. Nézi Jankó: ejnye, mégiscsak itt van a pénz! Odafordul a fához:  - Te bolondos fa, nem tudtál előbb szólni? Látod most már kivágtalak, te meg most adod a pénzt! Ha már így alakult, kirángatta a földből a bográcsot, és hazavitte. Volt is nagy öröm otthon! A testvérek elosztották egymás között a sok aranyat, és életük végéig gazdagon éltek.
Értékelés
★★★★
26 szavazat