Mentek oszt tovább, hát ugye mán megéheztek, beértek egy faluba. Vót egy nagy diófa, rögvest leültek a diófa alá. Mondja Péternek, hogy: - Látom, hogy ég a kemencébe otten a háznál, otten be van dagasztva biztos - azt mondja -, kérjél lángost! Kérjél lángost! Neked egyet, meg nekem egyet, Jézus nevibe, Isten nevibe. Elment osztón, de hát ő Péter nagyon éhes vót, hát ő oszt egyet kért még ráadásra. Hármat kért. De egyiket betette a köppenye alá. Ugye megette Jézus, meg ő is megette az egyiket; elindultak. Mennek. No de ugye a Jézus tudott mindent - mindent tud, mindent lát -, hát mindig Péter tört egyet, betette a szájába, hogy majd megeszi. Jézus mindig hátrafordult, mindig szólt hozzája. Felelni köllött neki, mindig ki köllött neki köpni a szájából, mert nem felelhetett, nem tudott beszélni. Úgyhogy még egy harapást se tudott. Mert mikor tört belőle, Jézus mindig hátraszólt Aszongya, mikor a legutolsót kiköpte: -Na Péter, no mennyi lángost kértél? - Hát kettőt, Uram. Neked egyet, meg nekem egyet. - Ne hazudj! - aszongya. - Ne hazudj! Hamarább utol lehet érni a hazug embert, mint a sánta kutyát. Mert te hármat kértél. Most nézzél csak, forduljál hátra: nézd csak, az úristen nem akart, hogy a lángos tönkremenjen, és akkor sorozatba abból lett a gomba! És most azért mondják aztat, hogy sokan ha rátanálnak a gombára: rátanáltam, aszongya, a Szent Péter gombájára! Szent Péter köpdöste ki, mer sorozatba van a gomba. Ha mán egy gomba van valahol, akkor van több is.         Magyar Zoltán A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó Budapest - 2004