Amikor a Teremtő az állatokat, amelyeket a földre szánt, lábra állította, ahogy engedte őket kifelé, mindnek mondta a nevét. Te kutya vagy, te nyúl vagy, mókus vagy, szarvas. Ment minden állat a maga megélhetése után. Egy idő múlva a Magasságos összehívta teremtményeit kitudni, váltanak-e a nevük hallatára. Mindet szólította: - Galamb! A galamb odaröppent, értette a nevét. - Nyúl! Odaugrott, látszott, hogy tudja a nevét. - Kecske! Odamekegett. Értette a nevét. - Szamár! Az meg sem mozdult. Nem emlékezett, minek nevezte az Úr. Megfogta a fülét, meghúzgálta, azt mondta: - Szamár! Azóta hosszú a füle.