Az úr mikor ugye megteremtette a világot. akkor még a földön semmi se vót, csak ugye az égbe megteremtette a kilenc kar angyalokot. És azok mindig szüntelen dicsérték az Istent, hogy a: „Szent, szent, szent_.." Azok mindig mondták. És akkor úgy tetszett az úrnak. hogy ne csak az égbe mondják, hanem mondják a földön is a Szentháromság olvasóját, a „Szent, szent, szent..." Akkor legyütt Szent Mihály arkangyal a földre, és mint egy remete, úgy vót, és akkor Konstantinápolyba elterjesztette. megtanította a népeket Szentháromság olvasóját mondani. No akkor annyira imádkozta mindenki, hogy minden háznál minden, még a gyerekeket is beíratták a társulatba, és akkor a szülők mondták el helyette eztet az imát, a Szentháromság olvasójának az imáját. Akkor mikor mán megtanította őköt Szent Mihály, újbút fölment az égbe, és akkor ű ott dicsérte az Urat. És a földön mondta mindenki. De ugye a hívő népek ugye elterjedtek, meg vótak keresztényüldözések, nem imádkoztak olyan sűrűn, ritkábban imádkoztak, a végín ugye mán nem imádkoztak, kihaltak a hívő népek. És akkor a Konstantinápolyba egy nagy döghalál jött, egy nagy csapás a földre, úgyhogy az emberek rakásra haltak. Má nem bírták temetni, nem győzték temetni, hogy mán ott büdö¬södtek a fődön az emberek. Akkor a népek kimentek egy hegyre, oszt imádkoztak, hogy az úr vegye el rútok ezt a nagy csapást. Oszt ahogy otten imádkoznak, egyszer egy kétéves gyerek fölemelkedett az ég felé. Úgyhogy eltűnt Ahogy látták, mindenki nagyon megrémült, térgyre borultak. mindenki térgyep állva vót, tudták, hogy az Isten, hogy valami csoda ez, csodajel... A gyerek mikor fölment, ott meg pont a Szentháromság olvasóját mondták az angyalok. És akkor a gyerek mikor gyütt lefelé, csak azt hallották, mikor kajbált föntről, hogy: - Szent, szent szent a seregek ura, istene, / Teljes az ég és föld szent fölsége dicsőségére. Mikor leért, legyűn a gyerek, csak: „Szent, szent..." Hát mindjár ott vót a főpap is köztők, mindjár: - Hát fiam, no mi vót, hát hol vótál? Mondta a kicsi, hogy az égbe. Akkor: - Hát oszt mit mondtak vagy mi vót? A gyerek csak: -Szent, szent... -Nem mondott semmit, csak; - Szent, szent... Akkor egy aggastyánt' ott vót, egy' öregember, azt mondja a főpapnak. aszongya: - Atya, tudja-e - aszongya -, hogy én emlékszek rá, hogy gyerekkoromba ezt az imádságot végeztük! - Akkor, édes fiam - aszongya -, akkor Isten segítségével próbáljad összeszedni, hogy hogy van ez, ez az imádság! Akkor az ember, az öreg aggastyánt' letérgyelt, oszt akkor összeszedte az eszibe, hogy hogy végezték régen a Szentháromság olvasóját. Akkor ott közössen mind mingyár elvégezték, és abba a pillanatba megszűnt a nagy csapás, a döghalál meg minden. Megszűnt, és akkor most is, azóta is végezzük mindig. minden vasárnap a Szentháromság olvasóját. Így beszélgették régen az öregek.. És azóta is mondjuk.     Magyar Zoltán A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó Budapest - 2004