• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

A szentnek öltözött testvérek

Részletek

Látogatás
5718
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Élt egyszer egy szegény ember a feleségivel meg a három fiával. Nagyon szegények vótak, bérességbő éltek, meg a szegény asszony mosott a nagyságos úrnak, takarított. Ebbő éltek. De a sok munkába megbetegedett a szegény asszony, tönkrement a kezi-lába, meghalt, nem sokáig élt. A szegény ember birta még egy darabig, aztán ő is megbetegedett, mer nagyon sokat dolgozott a gonosz nagyságos úrnak. Hát ágynak esett, otthon volt. A három fia körülötte. Ott búslakodtak, de nem tudtak segítenyi rajta, mer munkát nem kaptak. - Mit csináljónk, édesapám? Nincsen semmink! - mondta a legöregebb. Még orvosnak se tudtak szólnyi, mer nem vót egy árva krajcárjok se. Estefelé beköszönt a szegény ember komája: - Adjon Isten jó estét! Édes komám, ilyen beteg-e kend? - Bijony ilyen, de se ennyi, se innya, semmim nincs. Se orvosság, semmi. - Ó, édes gyermekeim, mér tátjátok a szátokot itt? Nem tudtok magatokon segítenyi? Gyertek el hozzám, majd megyek estére harangoznyi, oszt adok nektek három papi ruhát. Eleget szívta apátoknak meg anyátoknak a vérit a nagyságos úr, majd elmentek hozzája, kibabráltok jó vele: mer tík lesztek a három szentek. No, de ez a papi ruha még kevés, kaptok még mellé egy tarisznyát fehér kenyérvel, két szál kolbászval. Szépen elmondta nekik, mit csináljonak a nagyságos úr házáná. Este a fiúk megkaptak a keresztapjuktó mindent. A papi ruhát magukra öltötték, a tarisznyába meg beleszorították a kenyeret, a kolbászt, aztán ellopakodtak a nagyságos úr kertji alá. Ott húzták meg magokot, míg öreg este lett. Megegyeztek, hogy a legöregebb lesz Szent Péter, a középső Szent Pál, a legkisebb meg Szent Jánoska. Szent Péter es Szent Pá1 bekopogtatott a nagysagos urékho, Szent Jánoska meg kível maradt a pitvarajtóba a tarisznyával a nyakába. Szóltak bentrő: - Tessék, ki az ilyen késő? Bemennek, mondják: - Dícsértessék a Jézus Krisztus! Mi vagyunk Szent Péter és Szent Pál. - Jaj, minek köszönhetjük ezt a nagy megtiszteltetést, hogy mihozzánk Szent Péter és Szent Pál elgyött? Jaj, asszony, rögtön hozzá nekik kenyeret, kolbászt! Megy a zsugori asszony, hoz a komrábó a béresek fekete kenyeribő egy darabkát, mellé egy csepp kolbászt. - No, gyöjjenek, gyöjjenek, fogyasszák! Szent Péter fejcsóválva veszi át az adományt, odaszól Szent Pálnak: - Édes fiam, Pál, vidd ki ezt az adományt Szent János tesvérünknek, hogy áldja meg! Szent Pál mindjár szót fogadott, vitte ki. A pitvarajtóba aztán gyorsan kicserélték a nagy fehérkenyérvel meg a két szál kolbászval, oszt fordult is befelé Szent Pál. - Jaj - összenézett a nagyságos úr meg a nagyságos asszony -, asszony, minő csuda, ez má csuda! Odasúg az ember az asszonynak: - Hallod-e, kedves anyókám, ha ezek ilyen szépen szaporítonak, azt a kis aranyónkot is áldassuk meg velek! - Jó van, emberem, jó van, hozza ki! Amíg az ember térült-fordult, az asszony rimánykodni kezdett: - Jaj, Szent Péter, Szent Pál, csak fogyasszák jó egészségvel a kolbászt meg a kenyeret, ha má így megáldották. De nagy kérésűnk vóna: a kis gyűtött aranyónkot is lennének szívesek megáldanyi. - Persze, megáldjuk, megáldjuk mink. Az asszony szaladt, ugrott az ura után. Az ura mingyár: - Öntsük csak egy nagy zsákba, asszony! Úgy is tettek, hagy szaporodhasson az arany. A zsák fenekin vót az arany, mégis alig birta kivonszolnyi Szent Pál. De má meg vót mondva Szent Jánoskának, hogy lógjon meg mingyár, mihint kiviszik az aranyat. Jánoska úgy is tett, a vállára hagyította a zsákot, a nyakába vette a lábát, oszt nyoma se maradt. Szent Pál bement, odaszólt a társának: - Menjé ki, Péter, nézd meg, hogy szaporogyik-e az arany! Kiment Péter, oszt az is utyikaj, elszaladt. Kisvártatva azt mondja Szent Pál: - No, má magam is kimenek, körűnézek, mer biztosan nagyon megszaporodott az arany, nagyon megáldottuk. Csak nyugodtan legyenek magok itt, mingyár hozzuk. Ahogy becsukta maga mögött az ajtót, ő is utyikaj, szaladás a többi után. Hazaszaladtak, lehajigálták magokró a papi ruhát, bezárkóztak. - No, édesapám, egyet se búsuljon! Amit magok dolgoztak nekik, most kivettük a vámot. Nézze, édesapám, mennyi arany van ebbe a zsákba! - Ja.j, drága gyermekeim, nem lesz-e belőle valami baj? - Sose aggódjon, édesapám, megyőnk az orvosé, ahogy virrad. Lesz magának ennyi-innya, szép ruha, minden. Megy a hajnali harangszó előtt a keresztapjok is. - No, édes gyermekeim, szerencsével jártatok-e? - Szerencsével, keresztapám, az Isten fizesse meg magának! Gyöjjön csak, hagy fizessük meg magának mink is tízsorosan, amit maga adott nekünk! Adták neki a sok aranyat, hogy örült a keresztapa is. - De édes gyermekeim, a szátok el ne járjon! Mer ám közbe legyen mondva, a nagyságos úrék nem győzték várnyi, hogy ugyan milyen rengeteg má az az arany, nincsen-e teli a verendájok. Mennek ki. De nemhogy teji vóna, de még az övék se sehol, a szentek meg eltűntek. - Jaj, ember, oda az aranyónk, oda a véka aranyónk! Szaladoztak jobbra-balra, kiabáltak az utcán: - Nem látták-e Szent Pétert, Szent Pált? Se Szent Jánost? Egyiket se látták? Persze, hogy senki se látta a szenteket. A nagyságos úrék tépték a hajukat, a szegény ember meg azóta is boldogan él a három fiával.     Nagy Zoltán -Nagy Ilona Az ikertündérek - Akadémia Kiadó Budapest - 1990
Értékelés
★★★★
3 szavazat