Hogy hol termett az a fa, hogy Jézus keresztfája miből van? A Paradicsomkert nagyon-nagyon szép vót. És akkor nagyon boldog vót Ádám is meg Éva is, mindaddig, míg csak a bűnt ugye el nem követték. Mer minden virág nekik nyílott a Paradicsomkertbe. Minden nekik termett. Minden gyümölcsfa. De azé az egyik fára az úr megmondta, hogy arra én tartok számot, ahhó ne nyújjatok. Az a tiltott fának a gyümölcse. Hát ugye a kígyó bement, ugye rávette az asszont: egyél csak te abbú a tiltott fából! Majd oszt akkor okos leszel, mindent fogsz tudni. Hát az asszon ráhallgatott a kígyóra, ott letört egy ágacskát a fáról egy almával. Akkor mindjár ugye beleharapott, még az ágat tartotta a kezibe, az ágacskát, beleharapott az almába, ugye Ádámnak is adott: de ám rettenetes nagy csalódás érte őköt. Mer az almába, aminő szép vót kívülről, aminő szép piros vót, belülről meg csupa egy bűzös hamuval vót tele. Meg a férgek csak úgy nyüzsögtek benne. Úgyhogy az almát is, meg az ágat is elhanyították. De már akkor oszt mán észrevették, hogy mezítelenek. Nagyon megszégyellették magukot, oszt elbújtak. Mer ugye az úr szólította őköt, hogy: - Ádám, hol vagy? - Itt vagyok. - Hát mért bújtál el? - Azér, mer mezítelen vagyok. - Csak nem ettél a tiltott fának a gyümölcsiből? - De bizony ettem, uram. - Akkor mért ettél? - Mer az asszon rávett engemet. Az asszont számonkérte, mer a kígyóra ráhallgatott. Na, ugye kiűzte őköt az úr a Paradicsomkertből, ugye megmondta Ádámnak, hogy: „Véres verejtékkel eszed a kenyeredet!" Akkor az asszonynak meg aztat, hogy: „Fájdalommal fogod szülni a gyermekeidet!" Ugye ez megmaradt a máig, ez az átok, hogy fájdalommal kell szülni a gyermeket. És akkor nagyon sokat dolgozott Ádám, ugye gyerekeik születtek nekik. Egyszer már nagyon megöregedett, nagyon beteg vót, magáhó hívatta Ádám a fiát Mondja: - Gyere ide, fiam, amint az erőm elszállt, elszunnyadtam - aszongya -, egy álmot láttam. Elgyütt hozzám egy angyal, azt mondta nekem, hogy: „Bűnös Ádám, te nagy beteg vagy, de én neked kűdök orvosságot, csak kűdd el a fiadat oda, ahol régen a Paradicsomkert vót, és ott, amit a fáról az ágat Éva elhanyította, aztat költ elhoznod!" Akkor a gyereknek megmondta, és elindította a fiát: „Menjél, fiam!" De mikor elment ugye a fiú, elment a Paradicsomkertet megkereste: de az elpusztulva, tövis vót, bokor vót, mindenféle kártékony fák vótak benne. Sok bukor, a sűrű fölverte, hogy teljesen elpusztult a Paradicsomkert. Állt ott a gyerek, sehol egy gyalogút, semmi nem vót. Egyszer megjelent egy angyal, az mintha széthajtotta vóna az ágakat: vót egy gyalogút. A gyalogúton ment a gyerek, ballagott, és mikor már a Paradicsomkertbe a tiltott fának a gyümölcse vót, oda érkezett, és akkor körülnézett a gyerek, hát az angyal odatermett Akkor kivette - mán ollyan félszáraz cserje vót, félig száraz, félig még nedves vót, még vót egy kis rügyecske rajta. Azt mondta: - Ezt vidd el majd az apád sírjára, és majd édesanyád könnyei majd fölélesztik ezt a kis cserjét! - cserje vót. Ment oszt a legény hazafelé, mikor hazaért, már a kapun bement, az anyja ment elejbe síratya: - Jaj, fiam, későn érkeztél az orvosságval! Mert hát apád már a másvilág¬ra szenderedett! -Aszongya: -De mi van a kezedbe? Mennél jobban nézek rá, annyinál jobban megsajog a szívem. Mégiscsak mi az a kezedbe? Elmondta neki, hogy mit mondott az angyal. Hogy az a tiltott fáról az ág, amit te letörtél az almával, oszt elhanyítottad. Akkor nagyon-nagyon bánatos lett. Nagyon siratott, mert az urát is sajnálta, Ádámot is a vénasszony. Hogy eltemették Ádámot, ráültették a fát a sír tetejire, ott bizony nagyon sok könnyet ejtett, ténleg úgy vót, hogy a sok könnyű bizony kihajtott az Ádám sírján, és akkor nagyon-nagyon szépen növekedett. Hogy ezer évek elmúltak, nagyon sok esztendő elmúlt, a fa nagyon szépen növekedett Hogy ezer évek elmúltak, nagyon sok esztendő elmúlt a fa nagyon nagyra nyőtt. A népek elrosszultak, és akkor isten el akarta pusztítanyi a népet. Noét magához hítta, mer ő kedves gyermeke vót neki, azt nem látta olyan bűnösnek, magáhó hívatta Noét, oszt akkor mondta ne¬ki, hogy bárkát készítsen. És akkor Noé: hogy hol tanát olyan nagy fát ugye, ami megtartaná a bárkát? Oszt járkált-járkáltak, hogy hol tanálnak nagy fát Ez olyan rettenetes nagy fa vót, meg mán arra még a cserjékből mán szinte erdő vót Az Ádám sírja körül. Akkor nagyon sok ember dol¬gozott ott, én nem tudom hány, ötven napig is vágták a fát ki, olyan nagy fa vót ez. Úgyhogy a pillérjét tartotta, az egész bárkának ez tartotta. Akkor ugye esett az esső, nagyon sok esső vót ugye, a Noé bárkája az Ararész hegyén ugye fönnakadt. Ott oszt nekik küldöttek egy galambocskát, hogy majd aztat hogy van-e mán étel a földön - de az egyik nem jött vissza. Utána oszt várt még egy kicsit Noé, oszt amikor amit elkűdött az egy zöld ágacskával visszajött. Akkor mán tudta Noé, hogy most leapadt a víz, akkor mán kiszálltak a bárkábúl. Akkor oszt Salamon király templomot akart építeni. Oszt akkor a nagy gerendákbúl annyi kigyütt amit a bárkábúl kivettek, ami tartotta a bárkát, hogy Salamon királynak a tempomba elég vót padoknak meg a frigyszek¬rénynő főmenni. Nagyon sokat építettek a templomba, minden fát rátettek, csak maradt egy gerenda, aztat meg a Nílus folyón áttették. Hogy a temp¬lomba majd ott tudjanak gyüni a másik felirűl is a templomba a népek. Akkor a Szent Család amikor menekült ráment arra a hídra, azon a hí¬don keresztül, és akkor mán a katonaság mán majdnem utolérte, a Heródes katonái mán majdnem utolérték őket, akkor oszt a híd eltört leszakadt. Hogy a Szent Család átment és a híd leszakadt és úgyhogy vagy tizenöt embert fogtak ki másnap a katonákbúl; a Heródes katonái, akik beestek a Nílus folyóba. Akkor ezek megmenekültek, ugye a Szent Család megme¬nekült Akkor a Salamon temploma készen lett. Mikor oszt ugye mán Jézus megnőtt - mer ugye még akkor menekültek, hát ugye teltek-múltak az idők, ez mindig később-később ugye -, mikor oszt Jézust elfogták, ugye no most keresztfát költ nekik készíteni: hát hon¬nan vegyünk olyan nagy gerendát amire fölfeszítjük Jézust? Ott vót egy halászember, oszt azt mondta. hogy ott a Nílus folyóban van egy... Mán ő mióta jár oda halászni, oszt mindig zavarja őtet hogy mán sokszor neki ment a hajójával vagy a csónakjával annak a fának, jó vóna mán onnan kivenni, az biztos jó lesz keresztfának. Úgyhogy oszt ötven ember alig bír¬ta kivenni - és az Úrjézusnak mégis magának köpött vinni. Akkor oszt abbúl készítették a Jézus keresztfáját És ugye a fán kezdődött a bűn, a fával kezdődött a bűn, és a fával lett a megváltás.     Magyar Zoltán A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó Budapest - 2004