Az öreg medvének utoljára fölnőtt két bozontosan szép, nagy étvágyú fia. Az öreg már nem győzte őket élelemmel ellátni, magának is nagyon nehezen kaparászta, szedegette össze a napi betevő falatot. Azt mondta a gyerekei-nek, akármennyire is fájlalja, de el kell búcsúzzanak egymástól. Menjenek, keressék meg maguknak a maguk megélhetését. Õ is így kezdte, meg az apja is a maga ilyentén korában. Eleresztették minden nélkül a világba őket. Ugyan a szülői örökség, a nagy erő, a jó szimat, a jó étvágy az jussul járt nekik. Nem is kellett több.Menjenek, éljenek medve módra, ahogy tudnak.A fiatal medvék nem is vették nagyon a szívükre. Tudták, ez a medvék sorsa, mentek neki a vakvilágnak.Hanem ahogy mennek, mendegélnek, találnak egy szép kerek tehénsajtot. Hát az nagyon a fogukra való portéka. Ettek már ilyent annak idején, bukfenchányó kölyökkorukban. Akkoriban még az apjuk velük volt, ő kosarazta hajnalonként a szomszéd tanyákból az ilyenféle csömögéket.Igen, de jó testvér létükre el kell osszák a nagy értéket. Ha törik, nem törik az egyformán. Késük nincsen, vitatkoztak. Meghallotta a róka koma a feleselést. Közéjük ajánlkozott igazlátó bírónak. Hogy ő majd szétméri, egyiküket sem éri rövidség.Rábízták a világ gazemberségeiben, huncutságaiban járatlan medvelegé­nyek.A róka fogta a sajtot, eltörte, de mindjárt úgy, hogy egyik darab nagyobbra sikeredett a másiknál. A nagyobbikból harapott, hogy egyforma legyen a kisebbel. Igen, de nagyobbat sikerült neki harapni, a nagyobb kisebb lett, mint a kisebb, ez lett a nagyobb. Most abból harapott, hogy akkora legyen, mint a másik.Addig osztotta, amíg egy falat sem maradt a medvéknek. A róka meg jóllakottan elszaladt.