• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

MesékRSS

A deákból lett király

 

Útra ment egy deák, s amint a mezőbe ment, talált valami kipattogzott borsószemekre; gondolta, hogy azoknak hasznát veheti, mett ő szegény legény; hiszen az apja azt es tanácsolta volt neki, hogy ami többet ér egy bolhánál, azt ha találja, vegye fel. Felszedte hát a borsót, s a zsebibe rakta.

 

Útjába elestéledett egy királyi városba, béjelentette magát a királynál, s útiköltséget kért, s az éjjelre szállást.

A deák jóforma legén volt, helyesen beszélt, s ügyesen viselte magát. A királynénak ez figyelmire esett, s minthogy eladó leánya volt, úgy vélekedett, hogy hátha ő királyfiú, s leánynézőbe jött, s csak azét őtözött deáknak, hogy ne esmerjék meg! Ezt a gondolatját megmondta az urának, s a király es helyesnek vette. Ketten megegyeztek, hogy tudják ki, igazán királyfiú-e? Megmarasztották vagy két napra. Első écakára nemigen pompás ágyat vetettek neki, azétt, hogy ha avval megelégszik, úgy csak deák, de ha nem, akkor királyfiú.

 

Az ágyat megvetették egy oldalházban, s egy bizadalmas emberit a király annak az ablakára állította, hogy lesse meg a deákot, mit csinál. Megmutatták a deáknak az ágyat, s ő vetkezni kezd ott egyedül; de amint vetkeznék, a borsó a zsebiből mind az ágyba hull alája; ő keresgélni kezdi, s egyenként esszeszedegetni; hajnal lett, míg essze tudta szedni. A vigyázó nem látta, mivel dógozik a deák, de látta, hogy nem aluszik, hanem mind csak az ágyát igazgatja, s csak hajnalra aludt egy cseppecskét. Azt jelentette a királynak, hogy a szálló nem aludt, csak az ágyával bajlódott; úgy látszik, hogy nem afféle ágyhoz van szokva.

 

Felkőtt a deák, s reggeli ebéd alatt a király megkérdette: hogy aludt?

A deák azt mondta:

— Egy kicsit nyughatatlanul, de annak es magam valék az oka!

Ebből azt húzták ki, hogy megbánta, miért nem adta ki magát, hogy ahhoz való

jó ágyat vessenek neki. Hitték, hogy királyfiú, s ahhozléve bántak véle.

 

Más este esmént oda vetettek ágyat, de királyi módra. A deák, hogy a múlt éjjel nem aludt vót, mihent a fejit letette, úgy elaludt, mint a tök, virradtig meg sem moccant. Most a borsóval nem kellett, hogy baja legyen, mett azt a küsruhája szegibe kötte vót, mikor az ágyból esszekeresgélte. A vigyázó azt jelentette reggel, hogy az utazó végig jól aludt.

 

Csakugyan most mán meghitték, hogy a deák csak deák képet vett, de királyfiú; reá fogták, hogy királyfiú, s királyfiúnak szólítgatták.

A király leánya jól járt utána a deáknak, nem nagy dologba került, hogy magát véle megszerettesse; s ketten esszekőttek. Álló esztenedeje vót, hogy együtt élnek; akkor őköt felrakták, s útnak eresztették, hogy a deák-király es mutassa meg feleséginek a maga országát.

 

A deák még most ijedt meg, hogy kurucoson tanál járni. Szepegett, szepegett, de csak elszánta magát, hogy úgy legyen, ahogy jő. Mondá magában:

— Elindulok vélik, s ha nem egyéb, elszököm töllik, visszamegyek a kolégyomba! 

A deákköntöst soha sem hagyta el magától.

 

Elindultak, s addig mennek, míg egy nagy erdőbe érnek; ott egyhelyt a deák félre menyen, s egy mély árokba vetkeződni kezd, hogy a deák gúnyába őtözzék s elszökjék.

Éppen ott hevert egy hétfejű sárkán, s ez őt megszólította:

— Ki vagy? Mit keressz itt? Mit akarsz?

A deák elbeszélte a sárkánnak az egész dógát, s azt es, hogy most eppen szökni

akar el.

 

A sárkán azt mondta reá:

— Nem szükség elszökni. Kár vóna! Csak folytasd útadot, s amint az erdőből kiérsz, meglátsz egy lúdlábon forduló rézvárat, menj be abba, s lakjál ott békével feleségestől, kutyástól, macskástól addig, míg a vár mozogni s forogni kezd; de akkor osztán kotródj onnét, met akkor én menyek oda haza, s ha benne kaplak, vége életednek.

 

Visszament hát a deák az úti társasághoz, s tovább utaztak, míg az erdőből kiérve a várat meglátta; oda mind bémentek, s megtelepedtek, mint az övébe. Jól találták magikot két esztendőn keresztül, s maga es hinni kezdte, hogy mán igazán király. De hát eccer a vár csak mozogni, forogni kezd nagy gyorson! Megbúsul a deák, s kimenyen a vár élire, ott sétál nagy búson alá s fel. Talál ott egy vén banyót, aki azt kérdi tőle:

— Mi bajod van, felséges király?

— Hm! Az a baj anyó — azt mondja a deák —, hogy nem vagyok király, de még es

annak kell lennem!

Elbeszéli egész dógát mostanig.

 

Az még nem baj, fiam! — mondja a banyó. — Köszönd, hogy nem titkoltad el előlem dógodat! Én a kuruzsos királyné vagyok, a hétfejű sárkánnak legfélelmesebb ellensége. Azétt azt tanácsolom: igen hirtelen süttess egy cipót, egymás után hét sütéssel, azt a cipót mindenkor legelőbb tétesd bé a kemencébe, s legutoljára vétesd ki; azt hónap reggelre, mikor a hétfejű sárkán megérkezik, tétesd ki a várkapuba, s az a sárkánnak úgy megfelel, hogy a téged soha nem fog háborgatni, s a vár mindenestől neked marad!

 

A deák a cipót eppen úgy elkészítette, s már éfél után egy órakor a cipó ki volt téve a várkapuba.

Mikor a nap bútt fel, a hétfejű sárkán a várkapura ment, de őt a cipó így szólította meg:

— Hó! Itt én vagyok az őrző, ide az én engedelmem nélkül nem mehetsz bé! Ha bé akarsz menni, előbb ki kell állanod azt, amit én kiállottam!

— Nekem ide csak bé kell mennem! — azt mondja a sárkán. — Micsoda próbákot állottál ki hát?

 

A cipó elbeszélte, hogy őt, mikor mag vót, felásott fődbe takarták, elrothadt, kikőtt, felnőtt, sok hideget, meleget, esőt, havat kiállott, méges megtermett, levágták, esszekötözték, megcsépelték, esszemorzsolták, meggyúrták; azután hétszer egymás után, mindannyiszor minden társainál előbb, a tüzes kemencébe bévették.

— Ha ezt mind így kiállod, akkor hiszem béeresztlek, de máskülönben ide nem mégy bé!

 

A sárkán tudva, hogy mind azt ki nem állhatja, úgy neki haragudt, hogy mérgibe kihasadt, s így elpusztult.

A deák pedig az naptól fogva annak a várnak ura lett; apósa s anyósa halála után két országnak lett királya; s ha meg nem hólt, ma es uralkodik.

Ha tudnám, hogy ilyen szerencsésen járok, mint a deák, én es a mái szentséges nap beállanék deáknak!

 
Kapcsolódó kategóriák

Tudják kegyelmetek, hogy Mátyás király, akit úgy hívtak, hogy „Mátyás, az igazságos", sokszor megfordult a nép között, s ilyenkor aztán megkérdezte a szegény emberektől, hát hogy is megy dolguk. Miből élnek? Aztán meg azt is megkérdezte, mit csinál a falu ...

Látogatás26616
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Mátyás király három lustát látott egy fa alatt, ott hevertek, s szájukat eltátották, hogy majd a gyümölcs beleesik. Lusták voltak a fát megrázni. Azt mondja Mátyás király az inasának: -No, ezeket hazavisszük, meghizlaljuk! Hazavitte, betette őket egy há ...

Látogatás21478
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Mátyás király három lustát látott egy fa alatt, ott hevertek, a szájukat eltátották, várták, hogy majd a gyümölcs beleesik. Lusták voltak a fát megrázni. Azt mondja Mátyás király az inasának:   - No, ezeket hazavisszük, meghizlaljuk!   Hazavitte, szál ...

Látogatás22424
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

A cinkotai kántor a kocsmában iddogált, mikor Mátyás király bement, s a kántor mellé telepedett. Azt mondta, ő Mátyás király íródeákja, rendelt is mindjárt tíz icce bort. A kocsmárosné akart is, nem is hozni neki, gondba esett, hogy a fiatal deák ki tudja ...

Látogatás11565
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Egyszer Mátyás úgy nősült, hogy szegény lányt vitt a házhoz. Éltek szépen, semmi baj nem környékezte őket, csak nem sokkal ezután a király elment kenyeret keresni valamelyik háborúba. Bécs alatt csatározott, hanem újdonsült feleségének szigorúan meghagyt ...

Látogatás10919
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Egyszer Mátyás vadászgatás közben a kíséretétől olyan messzire kóborolt, hogy egészen elszakadt tőlük. Dudálták ugyan utána az erdőt, de úgy volt vele a király nagy huncutul, ha elvesztettétek Mátyást, csak keressétek, dolgozzatok, ingyenélők, a kenyerete ...

Látogatás8859
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Egyszer, amikor Mátyás király az országot járta, ráesteledett, és egy juhásznál   éjszakázott. A juhász éppen birkapaprikást főzött, meghívta a vendégét is, mert nem tudta, hogy az maga a király. Mikor esznek, egyszer csak a király bicskájára egy olyan ...

Látogatás22049
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Elment a burkus király Mátyás királyhoz. Mint pajtások köszöntötték egymást. Mondja a burkus király: - Azt hallottam, hogy magának aranyszőrű báránya van! - Igaz - mondja Mátyás -, van nekem a juhaim közt egy aranyszőrű bárányom, meg van egy olyan juhás ...

Látogatás19093
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Egyszer Mátyás király nagy urakkal járta az országot. Kedves volt mindenkihez, nem nézte, ki-mi, megszólított mindenkit. Megszólított egy öreg embert is. Az öreg valamikor a katonája volt. Egy-két szó után rögtön rá is ismert, mert Mátyás király megismert ...

Látogatás12551
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Egyszer Mátyás király, jöttében-mentében, rossz gúnyában járva az or­szágot, betérült Tápén a Bugyligyár csúfnevű kocsmába. Más rongyosok is ültek ottan, iszogattak, beszélgettek, nézegették az idegent. Egyik asztalnál három idevaló atyafi koccintgatott ...

Látogatás15204
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Egyszer a gróf megáhította a vadhúst, de bizony a vadásza megbetegedett, azt nem kűdhette az erdőre. Az mondta hát a csalafinta kondásának: - Hallod-e, te kondás, lőjél nekem valami vadat! - Jó, menek, menek. Ki is ment az erdőre a kondás. Ahogy kiért, ...

Látogatás11075
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Volt egyszer, hol nem volt, volt egy király. Vörös királynak hívták. Volt neki három daliás szép fia, de az öreg király mindig haragudott, nem beszélt tisztességesen a fiával eggyel se. Ha pedig mégis szóba állt velük, akkor meg úgy folytak a könnyei, min ...

Látogatás8592
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Hogy hol termett az a fa, hogy Jézus keresztfája miből van? A Paradicsomkert nagyon-nagyon szép vót. És akkor nagyon boldog vót Ádám is meg Éva is, mindaddig, míg csak a bűnt ugye el nem követték. Mer minden virág nekik nyílott a Paradicsomkertbe. Minden ...

Látogatás6995
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

No, mikor Jézus Krisztust vitték keresztrefeszíteni, hát ugye vitték két szöget a kezire, meg vitték a lábára megint kettőt. Ugye a kezit föl is szögezték, mind a kettőt. A lábát is akarják szögezni: csak egy szög vót. Keresik a szöget mindenütt: hát hol ...

Látogatás12798
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

A disznó egyszer kapott valami kutyabőrös írást, szabadságlevelet. Õrizte, mint a szeme fényét, éjjel-nappal magával hordta; egyszer azonban el kellett neki menni messzi útra, nem vihette el a szabadságlevelet. Gondolkozott rajta, mit csináljon vele, utol ...

Látogatás11102
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt egy kutya. Ezt a kutyát besorozták katonának, el kellett menjen három évre. Volt neki egy kicsi ügyes háza, s nem volt, akire hagyja. Ott törte a fejét, ott búsult, hogy már most mi is lesz abból, ...

Látogatás8957
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Valamikor réges-régen nemcsak a pápista templomokban voltak faragott szentek, hanem a kálomistáké is tele volt velük.   Történt egyszer egy ilyen falusi templomban, hogy a pap a szobrok mögé dugta el az aludttejet. Tehéntartó gazda lévén, tudta, hogy a ...

Látogatás6474
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Egyszer ballag az országúton a juhász a megterhelt szamara után, gyalogosan. Kialudt a pipája. Megállt rágyújtani, addig a szamár továbbment, a gazdája meg, a juhász, jó hátramaradt, mert a szélben nehezen tudott rágyújtani.   Mire elkászálódott (készül ...

Látogatás8098
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Amikor a Teremtő az állatokat, amelyeket a földre szánt, lábra állította, ahogy engedte őket kifelé, mindnek mondta a nevét. Te kutya vagy, te nyúl vagy, mókus vagy, szarvas. Ment minden állat a maga megélhetése után. Egy idő múlva a Magasságos összehív ...

Látogatás8331
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Vót egy ember, annak egy nagy, erős, lusta fia. Mindég a sutyba hempergett. Az édesapja sokat szidta: - Hallod-e, Mihók, mahónap nősülnyi való vagy, oszt itt lustálkodsz a sutyba. Menjé el munkát keresnyi! - Jó van, édesapám, majd elmenek h ...

Látogatás12543
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00