• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

MesékRSS

A deákból lett király

 

Útra ment egy deák, s amint a mezőbe ment, talált valami kipattogzott borsószemekre; gondolta, hogy azoknak hasznát veheti, mett ő szegény legény; hiszen az apja azt es tanácsolta volt neki, hogy ami többet ér egy bolhánál, azt ha találja, vegye fel. Felszedte hát a borsót, s a zsebibe rakta.

 

Útjába elestéledett egy királyi városba, béjelentette magát a királynál, s útiköltséget kért, s az éjjelre szállást.

A deák jóforma legén volt, helyesen beszélt, s ügyesen viselte magát. A királynénak ez figyelmire esett, s minthogy eladó leánya volt, úgy vélekedett, hogy hátha ő királyfiú, s leánynézőbe jött, s csak azét őtözött deáknak, hogy ne esmerjék meg! Ezt a gondolatját megmondta az urának, s a király es helyesnek vette. Ketten megegyeztek, hogy tudják ki, igazán királyfiú-e? Megmarasztották vagy két napra. Első écakára nemigen pompás ágyat vetettek neki, azétt, hogy ha avval megelégszik, úgy csak deák, de ha nem, akkor királyfiú.

 

Az ágyat megvetették egy oldalházban, s egy bizadalmas emberit a király annak az ablakára állította, hogy lesse meg a deákot, mit csinál. Megmutatták a deáknak az ágyat, s ő vetkezni kezd ott egyedül; de amint vetkeznék, a borsó a zsebiből mind az ágyba hull alája; ő keresgélni kezdi, s egyenként esszeszedegetni; hajnal lett, míg essze tudta szedni. A vigyázó nem látta, mivel dógozik a deák, de látta, hogy nem aluszik, hanem mind csak az ágyát igazgatja, s csak hajnalra aludt egy cseppecskét. Azt jelentette a királynak, hogy a szálló nem aludt, csak az ágyával bajlódott; úgy látszik, hogy nem afféle ágyhoz van szokva.

 

Felkőtt a deák, s reggeli ebéd alatt a király megkérdette: hogy aludt?

A deák azt mondta:

— Egy kicsit nyughatatlanul, de annak es magam valék az oka!

Ebből azt húzták ki, hogy megbánta, miért nem adta ki magát, hogy ahhoz való

jó ágyat vessenek neki. Hitték, hogy királyfiú, s ahhozléve bántak véle.

 

Más este esmént oda vetettek ágyat, de királyi módra. A deák, hogy a múlt éjjel nem aludt vót, mihent a fejit letette, úgy elaludt, mint a tök, virradtig meg sem moccant. Most a borsóval nem kellett, hogy baja legyen, mett azt a küsruhája szegibe kötte vót, mikor az ágyból esszekeresgélte. A vigyázó azt jelentette reggel, hogy az utazó végig jól aludt.

 

Csakugyan most mán meghitték, hogy a deák csak deák képet vett, de királyfiú; reá fogták, hogy királyfiú, s királyfiúnak szólítgatták.

A király leánya jól járt utána a deáknak, nem nagy dologba került, hogy magát véle megszerettesse; s ketten esszekőttek. Álló esztenedeje vót, hogy együtt élnek; akkor őköt felrakták, s útnak eresztették, hogy a deák-király es mutassa meg feleséginek a maga országát.

 

A deák még most ijedt meg, hogy kurucoson tanál járni. Szepegett, szepegett, de csak elszánta magát, hogy úgy legyen, ahogy jő. Mondá magában:

— Elindulok vélik, s ha nem egyéb, elszököm töllik, visszamegyek a kolégyomba! 

A deákköntöst soha sem hagyta el magától.

 

Elindultak, s addig mennek, míg egy nagy erdőbe érnek; ott egyhelyt a deák félre menyen, s egy mély árokba vetkeződni kezd, hogy a deák gúnyába őtözzék s elszökjék.

Éppen ott hevert egy hétfejű sárkán, s ez őt megszólította:

— Ki vagy? Mit keressz itt? Mit akarsz?

A deák elbeszélte a sárkánnak az egész dógát, s azt es, hogy most eppen szökni

akar el.

 

A sárkán azt mondta reá:

— Nem szükség elszökni. Kár vóna! Csak folytasd útadot, s amint az erdőből kiérsz, meglátsz egy lúdlábon forduló rézvárat, menj be abba, s lakjál ott békével feleségestől, kutyástól, macskástól addig, míg a vár mozogni s forogni kezd; de akkor osztán kotródj onnét, met akkor én menyek oda haza, s ha benne kaplak, vége életednek.

 

Visszament hát a deák az úti társasághoz, s tovább utaztak, míg az erdőből kiérve a várat meglátta; oda mind bémentek, s megtelepedtek, mint az övébe. Jól találták magikot két esztendőn keresztül, s maga es hinni kezdte, hogy mán igazán király. De hát eccer a vár csak mozogni, forogni kezd nagy gyorson! Megbúsul a deák, s kimenyen a vár élire, ott sétál nagy búson alá s fel. Talál ott egy vén banyót, aki azt kérdi tőle:

— Mi bajod van, felséges király?

— Hm! Az a baj anyó — azt mondja a deák —, hogy nem vagyok király, de még es

annak kell lennem!

Elbeszéli egész dógát mostanig.

 

Az még nem baj, fiam! — mondja a banyó. — Köszönd, hogy nem titkoltad el előlem dógodat! Én a kuruzsos királyné vagyok, a hétfejű sárkánnak legfélelmesebb ellensége. Azétt azt tanácsolom: igen hirtelen süttess egy cipót, egymás után hét sütéssel, azt a cipót mindenkor legelőbb tétesd bé a kemencébe, s legutoljára vétesd ki; azt hónap reggelre, mikor a hétfejű sárkán megérkezik, tétesd ki a várkapuba, s az a sárkánnak úgy megfelel, hogy a téged soha nem fog háborgatni, s a vár mindenestől neked marad!

 

A deák a cipót eppen úgy elkészítette, s már éfél után egy órakor a cipó ki volt téve a várkapuba.

Mikor a nap bútt fel, a hétfejű sárkán a várkapura ment, de őt a cipó így szólította meg:

— Hó! Itt én vagyok az őrző, ide az én engedelmem nélkül nem mehetsz bé! Ha bé akarsz menni, előbb ki kell állanod azt, amit én kiállottam!

— Nekem ide csak bé kell mennem! — azt mondja a sárkán. — Micsoda próbákot állottál ki hát?

 

A cipó elbeszélte, hogy őt, mikor mag vót, felásott fődbe takarták, elrothadt, kikőtt, felnőtt, sok hideget, meleget, esőt, havat kiállott, méges megtermett, levágták, esszekötözték, megcsépelték, esszemorzsolták, meggyúrták; azután hétszer egymás után, mindannyiszor minden társainál előbb, a tüzes kemencébe bévették.

— Ha ezt mind így kiállod, akkor hiszem béeresztlek, de máskülönben ide nem mégy bé!

 

A sárkán tudva, hogy mind azt ki nem állhatja, úgy neki haragudt, hogy mérgibe kihasadt, s így elpusztult.

A deák pedig az naptól fogva annak a várnak ura lett; apósa s anyósa halála után két országnak lett királya; s ha meg nem hólt, ma es uralkodik.

Ha tudnám, hogy ilyen szerencsésen járok, mint a deák, én es a mái szentséges nap beállanék deáknak!

 
Kapcsolódó kategóriák

Volt egy szegény ember meg egy szegény asszony. Hát reggel ahogy kelnek, látják, hogy az országúton sereglenek a vásárba az emberek. Azt mondja a szegény ember: - Édes feleségem, hadd menjek be má én is a vásárra! - Ó, ember, ember, minek menne, péz nék ...

Látogatás12068
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Amikor a Magasságos megteremtette az embert, Lucifer ott leskelődött a háta mögött. Hangos szóval mondta, hogy ő is megteremti úgy, mint az Isten. - Teremtsd meg! - biztatta az Úr. - Megteremtem! Elkezdte formázni, egészen jól eltalálta az alakot, semmi ...

Látogatás7502
ÉrtékelésStar00Star00Star00Star00Star00

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy öreg halász. Volt neki egy nagyravágyó felesége. Egyszer elment az öreg halász a tengerre, halászni. Hamarosan fogott egy gyönyörű szép, nagy pontyot. És csodák csodája egyszer csak megszólal a p ...

Látogatás80881
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Volt a világon egy katona, aki harminc esztendeig szolgált. Mikor megöregedett, szabadságra engedték, mert már nem tudott katonáskodni. A katonaruháját is nekiadták. A zsebében nem volt, csak három krajcár. Ment, mendegélt, beért egy erdőbe, itt elgondol ...

Látogatás8655
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

Egyszer volt egy fösvény fiatalember, s annak a fösvény embernek volt egy fösvény felesége, s volt nekik egy öreg-öreg apjuk. Ez az öreg apjuk olyan öreg volt, hogy úgy reszketett a keze, hogy amikor a levest ette, amíg a kanállal a tányértól a szájához v ...

Látogatás13005
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Egyszer volt egy egylábú ember, elindult szerencsét próbálni. Amint ment az úton, egyszer csak talált egy óriási nagy burgundit. Hozzáfogott kihúzni, de nem bírta. Arra ment egy kétlábú ember, kérdezi az egylábú embert: - Mit csinálsz te itt? Mondja az ...

Látogatás17145
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Valamikor nagyon régen élt egy király a feleségével. Vót nekik egy szép nagy királyfiuk. Éltek ők békébe, boldogságba, nagyon szerette őköt az ország népi is. De egyszer az történt, hogy a szép királyfinak meghalt a legkedvesebb barátja. Ahogy mellátta, ...

Látogatás6666
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Akkor Jézus mikor vitte a keresztfát. a nehéz keresztfát, ugye Cirénei Simon, ezek benne vannak a Bibliába, segített vinni. De vót akkor egy kőpad, oszt mán nagyon nehez vót vinni a keresztfát. Elesett ugye má háromszor. És akkor mán nagyon fáradtan, meg ...

Látogatás7928
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

Élt egyszer egy faluban egy szegény árva lány. Apja-anyja még kiskorában meghalt; nem volt neki egyéb rokona, csak a keresztanyja. Az egymagában éldegélt házacskájában a falu végén, és szövésből, fonásból, varrásból tengette az életét. Magához vette a kis ...

Látogatás7845
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Hát vót egy orvvadász a faluba. Hát ugye gyütt a vasárnap, akkor gondót egyet. Aszongya: -Most kellene vasárnapra valami hús a családnak! Fogta az ő összetákolt puskáját - olyan házipuskája vót neki -, összetákolt puskáját, és akkor kiment az aká ...

Látogatás9178
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperencián is túl volt egy özvegyember meg egy özvegyasszony. Az özvegyembernek volt egy kisfia meg egy kisleánya, az özvegyasszonynak nem volt egy csepp gyermeke se. Egyszer, hogy, hogy nem, rágondolta magát az özvegyem ...

Látogatás12790
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl egy özvegyasszony. Volt annak egy legényke fiacskája meg egy kis házacskája és kertecskéje. Hanem mind a ház, mind a kert ugyancsak özvegyasszonyos is volt ám. A ház tetejét soha senki meg nem ...

Látogatás6892
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Hol volt, hol nem volt, az üveghegyen innen, a gyémántkazlakon meg túl, volt egyszer egy messze földön híres király. Volt három fia. Egyszer megbetegedett a király. Érezte, hogy már az ajtaján kopogtat a halál. Elhívatta hát az udvari varázslót. Ké ...

Látogatás10064
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Egyszer volt egy szegény ember. Kettesben élt a feleségével, míg el nem vitték katonának. Katona volt, fogságba esett, húsz év múlva került csak haza. Jött, jött, közel ért a falujához, nagyon szomjas lett, lehajolt az Ördögárkába inni, és az ördög megfo ...

Látogatás7148
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Volt egyszer egy szabó és annak egy fia. Ez a gyerek olyan pöttömre sikerült, hogy amikor fölserdült, akkor sem lett nagyobb egy babszemnél. Apró volt a teste, de nagy a mersze. Egy szép napon odaállt az apja elé, kihúzta magát, és kijelentette: – Édesap ...

Látogatás33069
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy szegény ember meg egy szegény asszony. Nem volt nekik egy csepp gyermekök sem, pedig az asszony mindig azon sírt-rítt, mindig azon kérte az Istent, hogy áldja meg őt egy fiúgyermekkel. Egyszer az ember kint volt ...

Látogatás2346
ÉrtékelésStar00Star00Star00Star00Star00

Vót egy másik, az ollyan vót, hogy azt is fonás közbe. Akkor még jányoknak mondták: -Na, jányok, vóna-e most köztetek ollyan, aki ki merne menni - úgy mondták - az Irtás tetejire?-az Irtás tetejin vót az akasztófa Herencsénybe. Hát oszten: - Vón ...

Látogatás13087
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tenger dombján is túl, volt egy öregember meg egy öregasszony, volt nekik két fiuk: Bendebukk meg egy másik. Nagyon szegények voltak az istenadták. Az öregember nemsokára meghalt. Hagyott Bendebukknak egy csatako ...

Látogatás8696
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Volt egyszer egy öreg király, s annak három fia. A fiúk megegyeztek, hogy elmennek országot, világot látni, de hárman háromfelé. A legidősebb azt mondta, hogy ő megy napnyugatnak, mert ott aranyfák vannak, s azokról ő aranyleveleket szed. A középső azt mo ...

Látogatás31525
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Volt egy ember meg annak a fia. Amikor a fiú megnőtt, az ember elküldte szolgálni. Akkoriban három nap tett ki egy esztendőt. Beállt a fiú egy gazdához szolgálni. Kitöltötte az idejét, kapott érte egy tűt. Örömmel ballagott hazafelé, előtte ment egy szén ...

Látogatás12541
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00