• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

MesékRSS

A deákból lett király

 

Útra ment egy deák, s amint a mezőbe ment, talált valami kipattogzott borsószemekre; gondolta, hogy azoknak hasznát veheti, mett ő szegény legény; hiszen az apja azt es tanácsolta volt neki, hogy ami többet ér egy bolhánál, azt ha találja, vegye fel. Felszedte hát a borsót, s a zsebibe rakta.

 

Útjába elestéledett egy királyi városba, béjelentette magát a királynál, s útiköltséget kért, s az éjjelre szállást.

A deák jóforma legén volt, helyesen beszélt, s ügyesen viselte magát. A királynénak ez figyelmire esett, s minthogy eladó leánya volt, úgy vélekedett, hogy hátha ő királyfiú, s leánynézőbe jött, s csak azét őtözött deáknak, hogy ne esmerjék meg! Ezt a gondolatját megmondta az urának, s a király es helyesnek vette. Ketten megegyeztek, hogy tudják ki, igazán királyfiú-e? Megmarasztották vagy két napra. Első écakára nemigen pompás ágyat vetettek neki, azétt, hogy ha avval megelégszik, úgy csak deák, de ha nem, akkor királyfiú.

 

Az ágyat megvetették egy oldalházban, s egy bizadalmas emberit a király annak az ablakára állította, hogy lesse meg a deákot, mit csinál. Megmutatták a deáknak az ágyat, s ő vetkezni kezd ott egyedül; de amint vetkeznék, a borsó a zsebiből mind az ágyba hull alája; ő keresgélni kezdi, s egyenként esszeszedegetni; hajnal lett, míg essze tudta szedni. A vigyázó nem látta, mivel dógozik a deák, de látta, hogy nem aluszik, hanem mind csak az ágyát igazgatja, s csak hajnalra aludt egy cseppecskét. Azt jelentette a királynak, hogy a szálló nem aludt, csak az ágyával bajlódott; úgy látszik, hogy nem afféle ágyhoz van szokva.

 

Felkőtt a deák, s reggeli ebéd alatt a király megkérdette: hogy aludt?

A deák azt mondta:

— Egy kicsit nyughatatlanul, de annak es magam valék az oka!

Ebből azt húzták ki, hogy megbánta, miért nem adta ki magát, hogy ahhoz való

jó ágyat vessenek neki. Hitték, hogy királyfiú, s ahhozléve bántak véle.

 

Más este esmént oda vetettek ágyat, de királyi módra. A deák, hogy a múlt éjjel nem aludt vót, mihent a fejit letette, úgy elaludt, mint a tök, virradtig meg sem moccant. Most a borsóval nem kellett, hogy baja legyen, mett azt a küsruhája szegibe kötte vót, mikor az ágyból esszekeresgélte. A vigyázó azt jelentette reggel, hogy az utazó végig jól aludt.

 

Csakugyan most mán meghitték, hogy a deák csak deák képet vett, de királyfiú; reá fogták, hogy királyfiú, s királyfiúnak szólítgatták.

A király leánya jól járt utána a deáknak, nem nagy dologba került, hogy magát véle megszerettesse; s ketten esszekőttek. Álló esztenedeje vót, hogy együtt élnek; akkor őköt felrakták, s útnak eresztették, hogy a deák-király es mutassa meg feleséginek a maga országát.

 

A deák még most ijedt meg, hogy kurucoson tanál járni. Szepegett, szepegett, de csak elszánta magát, hogy úgy legyen, ahogy jő. Mondá magában:

— Elindulok vélik, s ha nem egyéb, elszököm töllik, visszamegyek a kolégyomba! 

A deákköntöst soha sem hagyta el magától.

 

Elindultak, s addig mennek, míg egy nagy erdőbe érnek; ott egyhelyt a deák félre menyen, s egy mély árokba vetkeződni kezd, hogy a deák gúnyába őtözzék s elszökjék.

Éppen ott hevert egy hétfejű sárkán, s ez őt megszólította:

— Ki vagy? Mit keressz itt? Mit akarsz?

A deák elbeszélte a sárkánnak az egész dógát, s azt es, hogy most eppen szökni

akar el.

 

A sárkán azt mondta reá:

— Nem szükség elszökni. Kár vóna! Csak folytasd útadot, s amint az erdőből kiérsz, meglátsz egy lúdlábon forduló rézvárat, menj be abba, s lakjál ott békével feleségestől, kutyástól, macskástól addig, míg a vár mozogni s forogni kezd; de akkor osztán kotródj onnét, met akkor én menyek oda haza, s ha benne kaplak, vége életednek.

 

Visszament hát a deák az úti társasághoz, s tovább utaztak, míg az erdőből kiérve a várat meglátta; oda mind bémentek, s megtelepedtek, mint az övébe. Jól találták magikot két esztendőn keresztül, s maga es hinni kezdte, hogy mán igazán király. De hát eccer a vár csak mozogni, forogni kezd nagy gyorson! Megbúsul a deák, s kimenyen a vár élire, ott sétál nagy búson alá s fel. Talál ott egy vén banyót, aki azt kérdi tőle:

— Mi bajod van, felséges király?

— Hm! Az a baj anyó — azt mondja a deák —, hogy nem vagyok király, de még es

annak kell lennem!

Elbeszéli egész dógát mostanig.

 

Az még nem baj, fiam! — mondja a banyó. — Köszönd, hogy nem titkoltad el előlem dógodat! Én a kuruzsos királyné vagyok, a hétfejű sárkánnak legfélelmesebb ellensége. Azétt azt tanácsolom: igen hirtelen süttess egy cipót, egymás után hét sütéssel, azt a cipót mindenkor legelőbb tétesd bé a kemencébe, s legutoljára vétesd ki; azt hónap reggelre, mikor a hétfejű sárkán megérkezik, tétesd ki a várkapuba, s az a sárkánnak úgy megfelel, hogy a téged soha nem fog háborgatni, s a vár mindenestől neked marad!

 

A deák a cipót eppen úgy elkészítette, s már éfél után egy órakor a cipó ki volt téve a várkapuba.

Mikor a nap bútt fel, a hétfejű sárkán a várkapura ment, de őt a cipó így szólította meg:

— Hó! Itt én vagyok az őrző, ide az én engedelmem nélkül nem mehetsz bé! Ha bé akarsz menni, előbb ki kell állanod azt, amit én kiállottam!

— Nekem ide csak bé kell mennem! — azt mondja a sárkán. — Micsoda próbákot állottál ki hát?

 

A cipó elbeszélte, hogy őt, mikor mag vót, felásott fődbe takarták, elrothadt, kikőtt, felnőtt, sok hideget, meleget, esőt, havat kiállott, méges megtermett, levágták, esszekötözték, megcsépelték, esszemorzsolták, meggyúrták; azután hétszer egymás után, mindannyiszor minden társainál előbb, a tüzes kemencébe bévették.

— Ha ezt mind így kiállod, akkor hiszem béeresztlek, de máskülönben ide nem mégy bé!

 

A sárkán tudva, hogy mind azt ki nem állhatja, úgy neki haragudt, hogy mérgibe kihasadt, s így elpusztult.

A deák pedig az naptól fogva annak a várnak ura lett; apósa s anyósa halála után két országnak lett királya; s ha meg nem hólt, ma es uralkodik.

Ha tudnám, hogy ilyen szerencsésen járok, mint a deák, én es a mái szentséges nap beállanék deáknak!

 
Kapcsolódó kategóriák

Élt a világon egy szegény ember. Olyan szegény volt a falubelijeivel együtt, hogy napjában egyszer kapott korpalevest a kolostor kertjében. Déli harangszókor. Egyszer elkésett. Éppen arra járt egy sánta ördög, éhes volt, látta a gazdátlan tányér levest, ...

Látogatás10167
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Egyszer volt, hol nem volt, még hetedhét országon is túl volt, volt egy agárkutya egy gazdánál. Annak az agárkutyának pedig nem volt háza. Elérkezett a téli idő, összekucorodott az agárkutya, csak ekkora kicsi, kurta lett belőle (mutatja). Csak úgy ...

Látogatás12204
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

Ahogy mentem, mendegéltem, elmentem Pelegre, ott láttam jászolhoz kötözve a sok mesét, abból választottam ezt a legszebbiket. Hol volt, hol nem volt, még az Óperencián is túlnan volt, az üveghegyen innen volt, kidőlt, bedőlt kemencének egy csepp oldala se ...

Látogatás40554
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Volt egyszer egy juhász, annak meg egy nagyszájú feleségi. Szegény juhász mindég alig várta, hogy kihajthassa a birkákot, szabaduljon a nagyszájú feleségitő, aki minden szomszédjával csadart, veszekedett. Hát egyszer, ahogy járkált az erdőbe, mit lát az ...

Látogatás7527
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Hol volt, hol nem volt, az innenen innen, a túlnanon túl, a korpahegyek tájékán magasodott egy üveghegy. Annak a tetején egy fenyőszál, a fenyőszál tetején egy tű, arra volt ráakadva egy rossz szoknya. Annak a szoknyának a hetvenhetedik ráncából pottyant ...

Látogatás9545
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Vót egy embernek egy álmos feleségi. De az olyan vót, hogy még állva is elaludt. Csak szidta az ura szépen is, csúnyán is. - Hallod-e, majd megjársz te, hogy örökké alszol. Hallottam má én egy nagyon álmos asszonyró, az is mindég aludt, oszt a gonosz sze ...

Látogatás8229
ÉrtékelésStar10Star10Star00Star00Star00

Egyszer volt egy szegény ember, annak volt tizenhat gyermeke, mind fiú. A tizenhat közül a legkisebb azt mondta egyszer az anyjának: - Édesanyám, süssön nekem pogácsát hamuba, hadd menjek el szolgálni. Az édesanyja sütött neki pogácsát, s a kisfiú megin ...

Látogatás9213
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Meg olyant is mondtak, hogy hallottak úgy, hogy angyalok énekit is hallották. Hogy éccaka hallszott. Hát úgy mondták, hogy: vótam, őrizem a libákot, vótam a libákval itten nem olyan messze, itt az erdő szélin, nem vót arra senki. Egyszer csak hallottam eg ...

Látogatás10816
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Volt a világon egy gazdag és hatalmas király. Csináltatott magának egy aranyekét, azután hívatta az ország nagyjait, hogy találják ki, mit ér. Gondolkoztak, törték a fejüket, egyik többet, a másik kevesebbet mondott, mint amennyibe került, elég az hozzá, ...

Látogatás6589
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl volt, volt is, nem is, de csak mégis meg kellett annak esni, volt egy fiatal herceg, annak volt egy húga, de olyan szép, hogy szem nem látott, fül nem hallott még olyat. A homlokán nap volt, a ...

Látogatás10815
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

Volt egyszer egy ember, s annak három fia. A három közül a legkisebbiket Tökfilkónak hívták. Ahol érték, megtréfálták; ha tehették, csúfot űztek belőle; neki volt a legrosszabb sora, szegénynek. Egyszer a legidősebb testvér fát vágni ment az erdőre. Miel ...

Látogatás10107
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Élt valaha régen egy király. Gyönyörűséges kert volt a kastélya körül, s a kertben állt egy almafa, amely csupa aranyalmát termett. Mikor eljött az érés ideje, este megszámlálták rajta a gyümölcsöt, de másnap reggelre egy hiányzott belőle. Jelentették a d ...

Látogatás11849
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Volt egyszer egy öreg király, s annak három fia. A fiúk megegyeztek, hogy elmennek országot, világot látni, de hárman háromfelé. A legidősebb azt mondta, hogy ő megy napnyugatnak, mert ott aranyfák vannak, s azokról ő aranyleveleket szed. A középső azt mo ...

Látogatás25520
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az üveghegyeken is túl, volt egyszer egy fiatal király, s annak egy szép felesége. Még egy esztendeje sem múlt a házasságuknak, háborút üzent a szomszéd ország királya, s a fiatal király keserves könn ...

Látogatás9538
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Mesélő: Élt egyszer mongol földön egy nagyon gazdag ember, akinek annyi tevéje volt, mint égen a csillag. Elhatározta egyszer, hogy száz fehér tevét küld ajándékba a kínai császárnak. Csakhogy a fehér teve nagyon ritka volt, és szolgáinak csupán kilencve ...

Látogatás13784
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Volt a világon egy átkozott pipöretyúk. A kert alá járt kapargatni, a kert megdőlt bánatában. Arra szállt egy varjú, azt mondja: -Mi lelt tégedet, kert? Eddig te mindég talpon voltál, most meg ki vagy dőlve. A kert így válaszolt: -Hallgass ide! Volt a ...

Látogatás7729
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Élt igen-igen messze egy anyós, aki nagyon rossz vót a menyihe, mer az szegény vót. Nem tetszett hát neki, akarmennyit dolgozott, mindég ócsárolta, szidta, mindég mindenbe hibát tanált neki. Egyszer elkeseredett nagyon a menyecske. Azt mondja: - Jaj, an ...

Látogatás6501
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

Volt egyszer egy cigány meg két szegény ember. Elmentek az erdőre fáért. Ahogy az erdőn szedik a fát, arról beszélgetnek, ki mit kívánna, ha hazaér. - Nem bánnám - azt mondja az egyik -, ha meleg cipó várna az asztalon, meg egy tál kolbász. - Én egy tál ...

Látogatás42443
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Volt egyszer egy cigány meg két szegény ember. Elmentek az erdőre fáért. Ahogy az erdőn szedik a fát, arról beszélgetnek, ki mit kívánna, ha hazaér. - Nem bánnám - azt mondja az egyik -, ha meleg cipó várna az asztalon, meg egy tál kolbász. - Én egy tál ...

Látogatás1139
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, fölnyergeltem egy fakót, fölültem a hátára, és kiszaladtam az erdőbe. Jól ittam, jól ettem, a fakót a fejem alá tettem. Egyszer felébredtem, ellopták a fakót. Akkor megijedtem. Fölszaladtam egy hegyre ...

Látogatás15938
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10