• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

MesékRSS

A deákból lett király

 

Útra ment egy deák, s amint a mezőbe ment, talált valami kipattogzott borsószemekre; gondolta, hogy azoknak hasznát veheti, mett ő szegény legény; hiszen az apja azt es tanácsolta volt neki, hogy ami többet ér egy bolhánál, azt ha találja, vegye fel. Felszedte hát a borsót, s a zsebibe rakta.

 

Útjába elestéledett egy királyi városba, béjelentette magát a királynál, s útiköltséget kért, s az éjjelre szállást.

A deák jóforma legén volt, helyesen beszélt, s ügyesen viselte magát. A királynénak ez figyelmire esett, s minthogy eladó leánya volt, úgy vélekedett, hogy hátha ő királyfiú, s leánynézőbe jött, s csak azét őtözött deáknak, hogy ne esmerjék meg! Ezt a gondolatját megmondta az urának, s a király es helyesnek vette. Ketten megegyeztek, hogy tudják ki, igazán királyfiú-e? Megmarasztották vagy két napra. Első écakára nemigen pompás ágyat vetettek neki, azétt, hogy ha avval megelégszik, úgy csak deák, de ha nem, akkor királyfiú.

 

Az ágyat megvetették egy oldalházban, s egy bizadalmas emberit a király annak az ablakára állította, hogy lesse meg a deákot, mit csinál. Megmutatták a deáknak az ágyat, s ő vetkezni kezd ott egyedül; de amint vetkeznék, a borsó a zsebiből mind az ágyba hull alája; ő keresgélni kezdi, s egyenként esszeszedegetni; hajnal lett, míg essze tudta szedni. A vigyázó nem látta, mivel dógozik a deák, de látta, hogy nem aluszik, hanem mind csak az ágyát igazgatja, s csak hajnalra aludt egy cseppecskét. Azt jelentette a királynak, hogy a szálló nem aludt, csak az ágyával bajlódott; úgy látszik, hogy nem afféle ágyhoz van szokva.

 

Felkőtt a deák, s reggeli ebéd alatt a király megkérdette: hogy aludt?

A deák azt mondta:

— Egy kicsit nyughatatlanul, de annak es magam valék az oka!

Ebből azt húzták ki, hogy megbánta, miért nem adta ki magát, hogy ahhoz való

jó ágyat vessenek neki. Hitték, hogy királyfiú, s ahhozléve bántak véle.

 

Más este esmént oda vetettek ágyat, de királyi módra. A deák, hogy a múlt éjjel nem aludt vót, mihent a fejit letette, úgy elaludt, mint a tök, virradtig meg sem moccant. Most a borsóval nem kellett, hogy baja legyen, mett azt a küsruhája szegibe kötte vót, mikor az ágyból esszekeresgélte. A vigyázó azt jelentette reggel, hogy az utazó végig jól aludt.

 

Csakugyan most mán meghitték, hogy a deák csak deák képet vett, de királyfiú; reá fogták, hogy királyfiú, s királyfiúnak szólítgatták.

A király leánya jól járt utána a deáknak, nem nagy dologba került, hogy magát véle megszerettesse; s ketten esszekőttek. Álló esztenedeje vót, hogy együtt élnek; akkor őköt felrakták, s útnak eresztették, hogy a deák-király es mutassa meg feleséginek a maga országát.

 

A deák még most ijedt meg, hogy kurucoson tanál járni. Szepegett, szepegett, de csak elszánta magát, hogy úgy legyen, ahogy jő. Mondá magában:

— Elindulok vélik, s ha nem egyéb, elszököm töllik, visszamegyek a kolégyomba! 

A deákköntöst soha sem hagyta el magától.

 

Elindultak, s addig mennek, míg egy nagy erdőbe érnek; ott egyhelyt a deák félre menyen, s egy mély árokba vetkeződni kezd, hogy a deák gúnyába őtözzék s elszökjék.

Éppen ott hevert egy hétfejű sárkán, s ez őt megszólította:

— Ki vagy? Mit keressz itt? Mit akarsz?

A deák elbeszélte a sárkánnak az egész dógát, s azt es, hogy most eppen szökni

akar el.

 

A sárkán azt mondta reá:

— Nem szükség elszökni. Kár vóna! Csak folytasd útadot, s amint az erdőből kiérsz, meglátsz egy lúdlábon forduló rézvárat, menj be abba, s lakjál ott békével feleségestől, kutyástól, macskástól addig, míg a vár mozogni s forogni kezd; de akkor osztán kotródj onnét, met akkor én menyek oda haza, s ha benne kaplak, vége életednek.

 

Visszament hát a deák az úti társasághoz, s tovább utaztak, míg az erdőből kiérve a várat meglátta; oda mind bémentek, s megtelepedtek, mint az övébe. Jól találták magikot két esztendőn keresztül, s maga es hinni kezdte, hogy mán igazán király. De hát eccer a vár csak mozogni, forogni kezd nagy gyorson! Megbúsul a deák, s kimenyen a vár élire, ott sétál nagy búson alá s fel. Talál ott egy vén banyót, aki azt kérdi tőle:

— Mi bajod van, felséges király?

— Hm! Az a baj anyó — azt mondja a deák —, hogy nem vagyok király, de még es

annak kell lennem!

Elbeszéli egész dógát mostanig.

 

Az még nem baj, fiam! — mondja a banyó. — Köszönd, hogy nem titkoltad el előlem dógodat! Én a kuruzsos királyné vagyok, a hétfejű sárkánnak legfélelmesebb ellensége. Azétt azt tanácsolom: igen hirtelen süttess egy cipót, egymás után hét sütéssel, azt a cipót mindenkor legelőbb tétesd bé a kemencébe, s legutoljára vétesd ki; azt hónap reggelre, mikor a hétfejű sárkán megérkezik, tétesd ki a várkapuba, s az a sárkánnak úgy megfelel, hogy a téged soha nem fog háborgatni, s a vár mindenestől neked marad!

 

A deák a cipót eppen úgy elkészítette, s már éfél után egy órakor a cipó ki volt téve a várkapuba.

Mikor a nap bútt fel, a hétfejű sárkán a várkapura ment, de őt a cipó így szólította meg:

— Hó! Itt én vagyok az őrző, ide az én engedelmem nélkül nem mehetsz bé! Ha bé akarsz menni, előbb ki kell állanod azt, amit én kiállottam!

— Nekem ide csak bé kell mennem! — azt mondja a sárkán. — Micsoda próbákot állottál ki hát?

 

A cipó elbeszélte, hogy őt, mikor mag vót, felásott fődbe takarták, elrothadt, kikőtt, felnőtt, sok hideget, meleget, esőt, havat kiállott, méges megtermett, levágták, esszekötözték, megcsépelték, esszemorzsolták, meggyúrták; azután hétszer egymás után, mindannyiszor minden társainál előbb, a tüzes kemencébe bévették.

— Ha ezt mind így kiállod, akkor hiszem béeresztlek, de máskülönben ide nem mégy bé!

 

A sárkán tudva, hogy mind azt ki nem állhatja, úgy neki haragudt, hogy mérgibe kihasadt, s így elpusztult.

A deák pedig az naptól fogva annak a várnak ura lett; apósa s anyósa halála után két országnak lett királya; s ha meg nem hólt, ma es uralkodik.

Ha tudnám, hogy ilyen szerencsésen járok, mint a deák, én es a mái szentséges nap beállanék deáknak!

 
Kapcsolódó kategóriák

Volt egy ember meg annak a fia. Amikor a fiú megnőtt, az ember elküldte szolgálni. Akkoriban három nap tett ki egy esztendőt. Beállt a fiú egy gazdához szolgálni. Kitöltötte az idejét, kapott érte egy tűt. Örömmel ballagott hazafelé, előtte ment egy szén ...

Látogatás1598
ÉrtékelésStar00Star00Star00Star00Star00

Élt a világosi hegyeken innen, meg az iratosi dombokon túnan egy bojszi kutya, meg egy farkas. A farkas egyszer odasanyarodott, hogy a szemétdombon ennivaló után kutakodott. Kérdi tőle a bojszi kutya: - Ugyanvalóst farkas koma, mit keresel? - Én bizon ...

Látogatás7664
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, még azon is túl, egy falu. Volt a faluban egy házaspár, aki sokat búsult amiatt, hogy nekik három leányuk volt, s azokat elrabolta a sárkány, s most már nekik nincsen egy gyermekük sem. Kivált az asszony ...

Látogatás12192
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

A keresztút az nem vót jó, ahol ment, így is ment út, meg keresztbe is út. Hogy ott, azon a keresztúton nem tanácsos járni, mert otten hogy a boszorkák oda járnak táncolni. Újholdkor-e vagy holdtöltekor oda járnak táncolni. Magyar Zoltán A her ...

Látogatás9797
ÉrtékelésStar10Star10Star00Star00Star00

A Máglya-sor meg a Pipacs utca találkozásának a túlsó oldalán volt egy ház, abban egy kemence, a kemencének pöndöly kéménye, a pöndöly kéménynek rejtekes fiókja, abban vasláda, a vasládában irka-firka. A boszor-kányok tudománya. 1. Újév napján tyúkot ne ...

Látogatás7820
ÉrtékelésStar00Star00Star00Star00Star00

Volt egyszer hol nem volt, volt egyszer egy király. Azt a királyt Veres királynak hívták. Volt neki három daliás szép fia, de az öreg király mindig haragudott, nem beszílt tisztessígesenn a fiaival eggyel se, s ez még csak tűrhető lett volna, de naponta ...

Látogatás12113
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Mesélő: Réges-régen történt, messzi kalmük földön, hogy egy pásztor családjában kis fiúcska született. Örült a pásztor, hogyne örült volna, hiszen nem volt eddig fia, aki az állatok után nézhetett volna, vagy mezei nyulat lőtt volna nyilával. De hajaj, k ...

Látogatás16025
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

Egyszer egy hegedűs cigány késő éjjel hazafelé ballagott a szomszéd faluból. Úgy gondolta, megrövidíti útját, elhagyta hát a szekérutat, és az erdőn át vezető gyalogösvényre tért. Itt a nagy sötétségben eltévedt, belezuhant egy farkasverembe. Nagy volt s ...

Látogatás8396
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Hol vót, hol nem vót, hát az egy másik mese vót, talán még igaz is vót. Elfogyott a cigánynak a fája. Hát vót neki egy gebe lova, befogta, fölült a bakra, elindult fát vágni. Hát nem ment az biza messzire, mert nagy hó vót, csak az út szélire. Ahogy vágja ...

Látogatás13321
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

Az egyszeri cigány elszegődött dolgozni a maga kenyerére. De nagyon lapos tarisznyával ment ki a mezőre. Nem is nagyon ártott a dolognak. Mikor eljött a dél, a gazda tüzet rakott a bogrács alá, szalonnát aprított bele, s hozzáfogott a főzéshez, a cigány ...

Látogatás8606
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Haldoklott a szegény ember. Odament a három gyereki az ágyáho: - Édesapánk, mit hagy ránk? Édesapánk, mit hagy ránk? - A főd alatt, a főd alatt. Avval lehunyta a szemit az öreg, meghalt, eltemették. A három gyerek meg hozzáfogott a fődet túrnyi, hogy ...

Látogatás108441
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Egy királynak volt három leánya. Egy napon mind a hármat elragadta valami. A király kihirdette körös-körül minden országban, hogy ha olyan vitéz akadna, aki megtalálná, neki adná akármelyik leányát s fele királyságát. A palota szomszédságában, egy kicsi k ...

Látogatás7136
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Élt egyszer réges-régen egy király meg egy királyné; szerették egymást, népük is szerette őket; gond, baj, betegség sosem szakadt rájuk; de hiába volt meg mindenük, hiába termett nekik hét határ, hiába álltak válogatott paripák az istállójukban, hiába vir ...

Látogatás8651
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Eső esett, és úrfelmutatáskor kitisztult az ég, megvilágította, odasütött pont a Nap különös sugarakkal, odasütött, ahol miséztek.   Magyar Zoltán A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó Budapest - 2004

Látogatás7913
ÉrtékelésStar10Star00Star00Star00Star00

Itt ebbe a Hasznoson, aki mán Hasznos lett - Fallóskútnak is mondják -. otten vót, aztat tudtuk, hogy vót egy epilepsziás gyerek, aztat én is láttam. Mikor rágyütt az epilepszia - nyolcadikos osztályos vót -, és aztat láttam, hogy eldobta magát, meg gyütt ...

Látogatás8186
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

Hol volt, hol nem volt, én se tudom, hol volt, te se tudod, hol volt, volt a világnak két legszélső szegletében két regement, ebből mindegyikből eresztettek el fele-lábra egy-egy katonát. Ennek a két katonának nem volt se országa, se hazája, hanem elindul ...

Látogatás9468
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Édesanyám járt a ferencesekhő Szécsénybe, és akkor olyan '26 táján Kis Szent Teréz akkor lett szentté avatva. S akkor a ferences atyák nagyon sokat beszéltek Kis Szent Terézről. Akkor édesanyám aszongya: őneki vót egy álma, csak egy hangot hallott, hogy l ...

Látogatás7810
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

Vót egy nagyon szegény legény. Hát ugye hát a szegénynek is meg köllött házasodnyi, elvett egy szegény jányt. Hát ugye egy szegényből kettő lett. Hát oszt nem is vót ott semmi baj ugye, hát dolgozgattak lassacskán. Minden, csak mán a szomszédba meg nagyon ...

Látogatás9817
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

Volt egyszer, hol nem volt egy asszony, s annak volt három leánya. A legnagyobbiknak volt három szeme, a közbelsőnek egy, a legkisebbiknek kettő. Egyszer az asszony elhatározta, hogy férjhez adja a leányait. Jött is egy kérő, de az a legkisebbiket szeret ...

Látogatás13254
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Egyszer volt, hol nem volt, magam sem tudom, hol, de volt valahol ezen az élő világon egy ember, akit a sok bolondoskodásáért hol együgyű Miskának, hol együgyű Misónak neveztek. Amire ugyan rá is szolgált, mert noha már felesége is volt, soha egyeb ...

Látogatás15436
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00